Ez a tánc

Ez a tánc

Megihletett a tánc selyemképekben és szavakban is.   Ami a karantén alatt a legjobban hiányzott, az a tánc volt.   Az elején, az első ocsúdások után, próbáltam mindenféle módon, egyedül, prágai barátnőmmel, – aki maga is Lemanguria tanár, – de valahogy nem ment a...

A park megvár

A park megvár

Tegnapelőtt kint jártam végre a parkban. Ahogy haladtam arrafelé a nyáron nem igazán megszokott 19 fokban, érdekes energiákat, tapasztaltam, és valahogy minden más volt. Azt mindenesetre megtapasztaltam, hogy minél tovább elhanyagol az ember egy újabb jó szokást, és...

Amikor fekete cilinderben megjelenik a SORS

Amikor fekete cilinderben megjelenik a SORS

A Nézőpontváltó Egyesület pályázatára írtam egy cikket.   Kérdésük; 13+1 bakancslistám a karantén ideje alatt, vagy, hogyan éltem meg a karantént.   A napokról írtam, hisz, nincs, nem is volt 13+1 bakancslistám, mert ez az időszak nem a bakancslistáról szólt, hanem a...

Amikor elindul a lelassult kreativitás végre

A napok telnek, és a furcsa energiák sokszor érdekes ötleteknek adnak megvalósulási lehetőséget. 15 éve már, hogy retikül helyett hátizsákkal közlekedem. Akkortájt nem volt divat még, mint kb. két éve, nekem mindig is jó volt, hogy a kezeim szabadon maradnak, és hogy...

A karantén vége

Még egy pünkösdi hétvége, és már júniusban vagyunk. Három hónap karantén, és az utózöngéi június, júliusban várhatóak. Azt érzem, és szerintem más is érzi, hogy a karantén sosem ér véget, ha mi nem vetünk véget neki. Mert miről szólt a karantén? (Jó esetben!) 1....

Mi lesz ezután?

Megjött az eső, ez kell. Meg még, hogy ezen a napon is maradj otthon, és elemezd, hogyan lesz tovább.   Nem könnyű, magam, aki nem dolgozom már lassan tíz éve, tehát, pontosabban, nem járok be, mert olyan nincs, hogy nem dolgozom, sosem volt, szóval, nem tudom...

Felszippantani az életet

Két nap kimaradt a parkban. Tegnap már lehet, hogy elindultam volna, de azt éreztem, nagyon fázom. Ezért aztán úgy döntöttem, ez nem teljesítménytúra, ha vágyom rá, hogy kimenjek, akkor megyek, ha nem érzem, akkor nem. Még kedden a "sétám" a parkon kívül valósult meg,...

Hangyák és én

Hangyák és én

Minden nap reggel megkeresem  ezt a szívecskés fát  a parkban,  reggelente, és gyakran fél órát is eltöltök hatalmas boldogságban vele szemben táncolva. Amikor megérkezem, odamegyek a fához, üdvözlöm, megsimogatom a szív közepét, ahova egy M+H van vésve, majd nézem a...

Energiák és a csend

Ma még mindig a csend az, ami a legjobb bennem. De, már kikukucskált valam kis huncutság. Megállni a tó kerítésénél, és ráköszönni egy-egy horgászra, vagy rámosolyogni egy szimpatikus, nyújtó gyakorlatot végző férfira. Sajnos több döglött pontyot láttam a tóban, a tó...

Amit a tér tanít, az az élet

Ami eddig nem volt még, az egy olyan furcsa szomorúság, amelyet régen éreztem. Kint jártam, lassan, szépen, megfontoltan, elmerültem a végtelen zöldben, csendben, és, hiába vittem a dobomat, dobolni sem vágytam, csak ülni, nézni, ki a fejemből, bele néha a nap...

Amikor elindul a lelassult kreativitás végre

A napok telnek, és a furcsa energiák sokszor érdekes ötleteknek adnak megvalósulási lehetőséget. 15 éve már, hogy retikül helyett hátizsákkal közlekedem. Akkortájt nem volt divat még, mint kb. két éve, nekem mindig is jó volt, hogy a kezeim szabadon maradnak, és hogy...

“Tüske ment a lábamba”, de kihúztam

“Tüske ment a lábamba”, de kihúztam

Véget ért a 10. hét. Ez már valamivel másképp zajlott, de hiába láttam a beinduló, már-már nyüzsgő várost, nekem még nem nyüzsög belül, illetve nyüzsög a belsőm, de máshogy, másképp, másért. Ez az időszak, négy hét teljes karantén, hat hete mennek a reggeli séták, a...

Magyarul

Magyarul

Mindig mondtam, a mi nyelvünk a legcsodásabb nyelv a világon. Egyik nap láttam egy színekről szóló filmet a Spektrumon, amelyből kiderült, hogy egyes nyelvekben, még szó sincs arra, hogy türkizkék, királykék, világoskék, sötétkék, stb. Csak egy van: kék. Mi, pedig még...

Mert megérdemlem

Mert megérdemlem

Van, aki azt mondja, szétforgácsolom magam. Van, aki irigyen azt suttogja, na ne, még ezt is?! Van, aki zaklatottan kérdezi, hogy lehet, hogy műtétek után öt nappal, úgy közlekedsz, mintha semmi sem történt volna?! Van, aki rémült tekintettel közli, ő bizony, nem...

Kacagjunk együtt

Kacagjunk együtt

Ha már az online világ kerül előtérbe, ajánljunk egymásnak elérhető kacagtató filmeket. Tegnap hallgattam a Heal Summit előadásait, és Bernie S Siegel, akinek könyveit olvastam, és akit nagyon nagyra tartok a megnyilvánulásai, az életigenlése, és a daganatos...

Tollszárhegyező

  Ez a szó jutott eszembe, miközben ébredés utáni egész picit kába állapotban pakoltam a mosogatógépet.   Meg a biológiai óra, amely mindenkiben működik, ha működteti, – ugyanúgy, mint a jobb agyféltekét, amely, mint a kiscsikó, szabadon szeret fickándozni, ha hagynak...

Mi a cél?

Mi a cél?

Amikor az ötödik, vagy hatodik honlapom tervei készültek, megint felmerült az a kérdés, hogy mi a cél? Mi a célom azzal, hogy folyamatosan szeretném megmutatni önmagam, azt a sokoldalúságot, amely bennem, hála a teremtésnek, hála a géneknek, hála a sorskönyvemnek,...

Önkéntes karantén

Önkéntes karantén

Hétfő óta, vagyis hét napja nem mentem ki. Előtte héten épp megtaláltam a sétálás új módját, a helyét is, és péntek, szombat, vasárnap majd két órát mentem a levegőn, előtte csütörtökön, pedig Marci unokám bicajozása közben merültem el a természet adta csodálatos...

Szabad-boldogan

Szabad-boldogan

Szabad-boldogan Imádott férjem, Imre apja, gyakran, és sokféle okból képes volt feldühödni. Mégsem káromkodott soha. Ilyenkor az látszott, hogy megfeszül minden ina, a kezeit ökölbe szorítja, befelé forr, izzó düh emészti, de mindössze az csúszott ki a száján, „hogy...

Vagdosott versek

Vagdosott versek

      21 évesen, három éves munkaviszony után, abban a biztos tudatban, hogy nekem más teendőm is van az életemben –  lévén elektronikai műszerész érettségizett szakmunkásként bocsájtottak útra 18 évesen a középiskolából, majd egyre jobban eltévedni...

Születésnapom margójára

Kétezerben nagyon szerelmes voltam, és azt gondoltam, amit 1980-ban, amikor második gyermekemet, Zsuzsannámat vártam, hogy milyen messze van, az a húsz, vagy negyven év. Nem beszélve az 1960-as, évről, amikor nyolc évesként beléptem a második osztályba, fel sem merült...

Gyermeki lelkem és a filmek

A filmek mindig nagy  jelentőséget játszottak életemben. Valahogy az a világ, amelyet közvetítenek, a képi világ, az, hogy ott tudsz lenni valahol, és közben, ugyanott vagy, nem, nem is erről van szó, a film egy varázslat, és a varázslatra, a varázsra szükség van. Nem...

Ami a testnek a kenyér, az a léleknek a szeretet

Ami a testnek a kenyér, az a léleknek a szeretet Sokszor mesélte nekem az anyám azt az Andersen mesét, amely egy lányról szólt, aki útnak indult, amikor letelt az esztendő, gazdasszonya elengedte, azért, hogy édesanyját meglátogassa.  A lány, hóna alatt egy vekni...

2020. Beköszön

Holnap, mivel az ünnepi időszaknak vége, durván két hét pihenő után, – tanítási szünet, szabadságok,– visszaáll a napi rutin, kezdetét veszi a 2020-as év mindennapjainak egyike, amelyet még 360 kísér majd. Nem tudni, mit hoz az új esztendő. Emlékeimben a 2000 év...

Én mondom, te mondod, ő mondja, mi mondjuk

Én mondom, te mondod, ő mondja, mi mondjuk

Ki mondja ki? Ki mondja meg? Hányan akarnak helyettem dönteni? Hányan billentenek, billentenének ki az egyensúlyomból, a „tudásból”? A tudás? Mi az, amit tudok? Jóformán semmi. A hit, hogy jó felé megyek. A kerülőutak, a félresiklások, a tévhitek, mind egy-egy...