Rónai Katalinnak hívnak.

Sosem tudom, mikor és hol csiklandoz meg a múzsa, mert elvarázsolt pillangószárnyon érkezik hozzám, a novella, a mese, a poszt, a vers megírásának vágya, hogy aztán a lelkem, s szívem mélyéről előkerülő szavakból egységet alkothasson. Együtt alkotunk hát, a belső énem, a jobb agyféltekém, és a billentyűzet.

Úgy kezdődött, hogy a Facebookon egyik csoportban Takács Zsuzsa feltette a pályázatot: “A Holnap Magazin pályázatot hirdet Tündérkezek címmel olyan vers és prózaírók számára, akik saját maguk, családtagjaik, vagy ismerőseik által érintettek, vagy érintettek voltak daganatos betegségben.”.

Az írások mellett saját magunk is támogattuk a Kékgolyó utcában működő alapítványt a kötetek megvásárlásával, mint “pályázati nevezési összeg”. Hála Bakos Józsefnek, a kiadó vezetőjének, és Hajdú Zsuzsának a lektornak, a kötet egy hónap alatt elkészült.

A könyvbemutató a Kékgolyó utcában a “Tükörteremben” november 29-én délután volt. Ábel Anita színművésznő, – a rendezvény műsorvezetője, – felkészültségével, és empatikus kérdéseivel a beszélgetést nagyon magas színvonalon koordinálta dr. Petrányi Ágota onkológus főorvosasszonnyal, és dr. Prezenszki Zsuzsanna onkopszichológussal.

A beszélgetés “szüneteiben”, a kötetben megjelent írásasok míves felolvasásáról Orosz Anna, és Holl Nándor színészek gondoskodtak.

A kötetben három novellám megjelent. Az “Azt mondják” c. volt a rendezvény záróakkordja, mintegy előremutatóan, az élet értelmét fellibentve hangzott el Orosz Anna tolmácsolásában.

(A helyszínen készült videót pár hét múlva felteszem ide is.)

Ha elakadtál és szeretnél időpontot, vagy információt,

vagy kézműves munkáim érdekelnek, keress meg.

Vedd fel velem a kapcsolatot!

Ide írhatsz nekem

Adatvédelem

13 + 14 =

Írásaimból

Rétegek

Ahol ülök, az előszobában kialakított gépsarokban, az előszobai tükörre látok, mely a nagyszoba függönyét mutatja, amögött, pedig a szembe ház valamelyik lakásának a lehúzott redőnyét.   Rétegek. Ahogy bontogatjuk a...

Ma éjjel érkező újesztendő, egy új esztendő!

Kedves Mindenki, akik velem együtt gyalogoltatok, táncoltatok, repkedtetek, mélyültetek, révültetek az úton ebben az évben, kérlek tartsatok velem továbbra is.   Lehet, hogy néha sérülünk, lehet, hogy hasfájóssá...

Karácsony első napja van…

Kezem a billentyűkön, ülök merengve. Most, akkor van, vagy nincs bennem belül is karácsony? Meg kell állapítanom, kissé megnyugodva, hogy van. Mert mi kell hozzá? Mi kell a szívemben ébredő karácsonyi fényhez? Milyen...

Te “csak” táncolj

Valaki tegnap azt mondta, hogy azért táncolok, hogy a gyermek,- ifjú, és fiatal felnőttkori hiányaimat pótoljam, vagy, legalább azt éljem meg, amit akkor, vagy fiatal feleség-asszonyként nem tudtam. Bizonyára igaz ez...

Sírni pedig kell…

Tegnapi posztomat sokan olvasták, hála érte mindenkinek, volt megosztás is, boldoggá tett, hogy mennyien magukénak érzik ezt a fontos témát, ezért most egy kicsit visszakanyarodnék saját magamhoz. Egy hónap múlva...

Élvezet–Élet–Most

Ma egy az élvezetekről szóló videót hallgattam reggel, miközben élvezetesen kanalaztam a leforrázott zab, mandula, kesudió, szárított vörös áfonya, kiwi, és mangó keveréket. Élvezettel rágtam, nyeltem, és megdicsértem...

Újra a szabadban, szabadon, szárnyalva

A november 20-i tánc margójára: Vonulnak a légben a költözőmadarak. Igaz, láttam már januárban is csapatostul a lakótelepünk felett repülő vándormadarakat, de most csodálkoztam rá arra, hogy minden csapat mögött van...

Tánc, tánc, tánc és az ősz

Szombaton a délutáni táncon, nyirkos, párás, nedves ködtől permetező légben, újra és ismét megtörtént a csoda, az együttlét, és a tánc csodája, amely átkeretezte az időt, a néha csontig hatoló nyirkot. Amikor olyan...

Pellengér

Sok dolog zajlik a térben. A bolygók, és az anyagi világ, az energiák, és az emberek valahogy olyan az egész, mintha lebegnék, és valahol a világ végére érve, lenéznék.   Már nincs mindig kedvem leülni a világ végén,...

Tisztul a testem, lazul, és magasságokba tör

Tisztulok. Nátha tört ki rajtam, és húzta keresztbe a terveimet. De vajon, nem szólt-e hamarabb a testem? Bizony szólt, bizony, mondta, hogy lassíts kicsit, hogy ne egyem nagykanállal a magambatekintést, és a...

Képgaléria