Szerző: Rónai Katalin | ápr 28, 2022 | Csak írok..
A liliom illat Miközben, a turkálóban vásárolt fekete sísapkából, készített álcát fejére húzta, érezte, hogy hóna alatt, és combja belső peremén az izzadtságcseppek őrült mozgásba kezdtek. – Állj! Ide, ami az enyém, vagy megöllek! – kiáltotta tükörképének, az ollóval...
Szerző: Rónai Katalin | febr 24, 2022 | Blog, Csak írok..
Kezek szerelme Viszonylag korán megjelentek a kézfejemen a májfoltok. Anyu azt mondta, örököltem, és, mivel még az ötven évemet se értem el, nem volt megnyugtató, irigyen figyeltem az idősebb hölgyek kezeit a járműveken, ha nem volt rajtuk egy folt sem. Ugyanakkor,...
Szerző: Rónai Katalin | jan 4, 2021 | Csak írok..
Ó. hát üdvözlöm, kedves uram! Kérem, foglaljon helyet! Nagy öröm számomra, hogy ezt a beszélgetést össze tudtuk hozni. Kérem, vegye le a kabátját, elég meleg van itt nálam. Tudja, panel, és nagyon kellemes egyforma meleg van mindenhol, de, amikor visszatér a...
Szerző: Rónai Katalin | dec 24, 2020 | Blog, Csak írok..
Úgy érkezett a mai nap, mint a többi az elmúlt hónapokban. Tudom az agyamban, a szívemben, a naptárra nézve, és, mert készítem a helyet a nagyszobában a karácsonyfának, hogy megérkezett az ünnep reggele, délelőttje, és nemsokára itt az ünnep estéje is. Érdekes módon...
Szerző: Rónai Katalin | dec 23, 2020 | Blog, Csak írok..
Pár napja lebeg a fekete zászló a házunkon. Valahogy sejtettem, ki lehet, aki elment abba a másik dimenzióba. 44 lakásos, 10 emeletes házban lakom, már 22 éve. Egyrészt nagy volt mindig a flusztráció, másrészt, a 44 lakásban lakó akárhány emberből, kb. huszat ismertem...
Szerző: Rónai Katalin | nov 22, 2020 | Blog, Csak írok..
Vannak napi morgásaim. Többször írtam már a magyar nyelv és az én viszonyomról. Minden alkalommal morgásra késztet a “Nem szállít utasokat” kiírás a BKV buszokon, helyesen, a Volánbuszon látom kiírva. UTASOKAT NEM SZÁLLÍT! Mert a magyar nyelv, minden...
