Tegnap reggel a tánc előtt húztam egy kártyát a Lenormand csomagból.
A szabadság, a boldog szabad párkapcsolat és bármilyen formában a szabad lét kártyáját húztam, melyen madarak repülnek.
Számítottam rá, hogy csodálatos idő lesz a hegyen, hiszen, ritkán van rossz idő, ha táncolunk, de elképesztő idő volt. Tiszta kék ég, igazi felhők, néha felbukkantak, és akkor mind meséltek nekem.
A tánc egyharmadánál a Szabad madár c. szám hangzott fel, és megértettem, miért.
Erdélyi Nikolett könyvét olvasom, kedves fodrásznőm Mennich Veronika adta kölcsön, a könyv címe: Mi az az élet, ami élni akar benned, de nem is ez jutott eszembe igazán, hanem, az az érzés, megint, ami a szabadban elér. Az a lét, amelyben ott a tér körülöttem, ahol csak ÉN VAGYOK, aki meghatároz ENGEM. Ahol nem zavar, ha a terembe jön valaki, mert vágyom is rá, hogy ebbe a térbe belépjen, de, ahol, ha egyedül maradok, se baj, – alkalmasint más helyekkel ellentétben, – tehát, ahol megélem az egyedit, és megélem, az egységet, mindezt szabadon, szabad madárként, hiszen, mindent lehet, szabad.
SZABAD NEKEM SZABADNAK LENNEM! Jutott eszembe a zárókörben.
Kérdezheted, hogy miért?
– „Hogy nem vagy szabad? Hát….
De, hát azt csinálsz, amit akarsz, se gyerek, se férj, se társ… Nem ez a szabadság?…”
Hát nem. A szabadság valahol máshol van. Mindenkinek máshol, de az enyém a végtelen ölelésben ugyanúgy megvan, mint az igaz egyenrangú kommunikációban, a szerelemben, a szexben, és abban is, amikor a buszmegállóban a buszra várva, nézem a mesét, amit a felhők mesélnek nekem, vagy, amikor a hídon átbuszozva rácsodálkozom, milyen gyönyörű ez a Budapest, és akkor is, amikor meglátom azt a virágot, mely kinő a kerítésen túlra, és MAGAMRA ISMEREK…