Szerző: Rónai Katalin | okt 3, 2020 | Blog, Csak írok..
Mondták, igen, hogy nem egyszerű a saját terjesztés. Abban hiszek, mégis, hogy a téma, a cím, a borító, és a benne lévő történet, amely, az én történetem, de, amely már eddig is, részleteiben, vagy, más formában, a tollam által megírva sokaknak segített, és sokakat...
Szerző: Rónai Katalin | okt 1, 2020 | Blog, Csak írok..
Ma van, – olvasom Salánki Anikónál, volt debreceni évfolyamtársnőm, írótárs oldalán, – a MELLRÁK ELLENI KÜZDELEM VILÁGNAPJA! Ezért , azt kérem, aki tudja, adja tovább a könyvem megjelenésének hírét! A Gödöllői rendezvény plakátját, s higgyétek el, ez nem önös szándék,...
Szerző: Rónai Katalin | szept 30, 2020 | Blog, Csak írok..
Még nincs a kezemben, de már az izgalom a tetőfokán. Megfogni, átlapozni, beleszagolni, érezni a súlyát, csak a könyvét, és érezni azt a súlyt, amelyet képvisel, mámorító! Ruzsa Ágota, a Tűzmadár Ház vezetője azt a kifejezést használta, hogy „lubickolok az...
Szerző: Rónai Katalin | szept 23, 2020 | Blog, Csak írok..
Szeptember 14-én volt hat éve, hogy édesanyám eltávozott. Szép kort ért meg, 89 éves volt, és, aki ismerte, tudja, hogy külseje, 88 éves koráig nem tükrözte mindazt a nehéz életet, amely mögötte állt, és mindazt a belső harcokkal teli nem könnyű természetet, amelyet...
Szerző: Rónai Katalin | márc 27, 2020 | Csak írok..
Hétfő óta, vagyis hét napja nem mentem ki. Előtte héten épp megtaláltam a sétálás új módját, a helyét is, és péntek, szombat, vasárnap majd két órát mentem a levegőn, előtte csütörtökön, pedig Marci unokám bicajozása közben merültem el a természet adta csodálatos...
Szerző: Rónai Katalin | márc 7, 2020 | Csak írok..
Szabad-boldogan Imádott férjem, Imre apja, gyakran, és sokféle okból képes volt feldühödni. Mégsem káromkodott soha. Ilyenkor az látszott, hogy megfeszül minden ina, a kezeit ökölbe szorítja, befelé forr, izzó düh emészti, de mindössze az csúszott ki a száján, „hogy...
