Blog

. Ma egy éve nagy sétát tettem. Csodás napsütés volt, és elképesztő felhők! A Lánchídhoz, a Lánchídra igyekeztem gyalogosan a Kálvin tér irányából, hogy a Lánchídon, – mint az egyik jelkép a melldaganok ellen, – lefotózzam a könyvem, (mely még jelenleg is kapható...

Tegnap reggel beköszöntött az év első újholdja, egy napon, a hónap kezdetével. Ráadásul 9-es nap volt, amely mindig a legerősebb. Nekem egyik számom a 9-es, mivel a születési dátumomban három kilencesre redukálható szám van, mert a 3, 6, 9-es számok végigkísérték a...

Megjelent a Csak Pozitívan Magazin januári száma! Nagy öröm, és megtiszteltetés, hogy a címlapsztori az általam Salamon Laurával készített interjú első része. Laura alkotta meg az Atlantisz Emlékezete Lélek játéka önismereti társasjátékot, melyet egy egyéves...

Azt határoztam el múlt héten, hogy a születésnapom hete csak rólam fog szólni. Így is lett. Voltam táncolni hétfőn, pénteken, vasárnap délelőtt a támogató óriás fényben, vakítóan kék égben, és bolond-boldoggá tevő nagy szélben, és este egy másik csapatban. Aztán volt...

Paksi Zoltánnál olyasmit olvastam, hogy az "emlékezés hete" van. Természetesen születésnapom okán magam enélkül is beleérkeztem volna ebbe, bár nem dagonyáztam gyermekkori emlékekben, bár néhány történet érintőlegesen megérkezett, régebbi fotóim láttán, de, ahogy...

Január 17-én egy új helyre indultam táncolni. Már a társaság, a közösség tűnt újnak, abban a tánctérben, a Magnet házban, már táncoltam sokszor az elmúlt 14 évben.   Még nem is a Magnet Bank épülete volt a ház, hanem Sziddháta spirituális kiadó és központ székelt ott,...

Volt idő, amikor csak néztem, és nem értettem, miért fanyalognak egyes ismerőseim, amikor átléptek egy újabb esztendőbe. Nekem sosem volt probléma ez, de ma valami más is megvilágosodott. Nemcsak azért, mert hajnal óta, – szó szerint, mert az első köszöntés, ráadásul...

Kétezerben nagyon szerelmes voltam, és azt gondoltam, amit 1980-ban, amikor második gyermekemet, Zsuzsannámat vártam, hogy milyen messze van, az a húsz, vagy negyven év. Nem beszélve az 1960-as, évről, amikor nyolc évesként beléptem a második osztályba, fel sem merült...

Ahol ülök, az előszobában kialakított gépsarokban, az előszobai tükörre látok, mely a nagyszoba függönyét mutatja, amögött, pedig a szembe ház valamelyik lakásának a lehúzott redőnyét.   Rétegek. Ahogy bontogatjuk a saját életünk rétegeit, – ezt főleg év végén tettük,...

Kedves Mindenki, akik velem együtt gyalogoltatok, táncoltatok, repkedtetek, mélyültetek, révültetek az úton ebben az évben, kérlek tartsatok velem továbbra is.   Lehet, hogy néha sérülünk, lehet, hogy hasfájóssá kacagjuk magunkat, vagy izomlázas lesz a már amúgy is...