.
Ma egy éve nagy sétát tettem. Csodás napsütés volt, és elképesztő felhők! A Lánchídhoz, a Lánchídra igyekeztem gyalogosan a Kálvin tér irányából, hogy a Lánchídon, – mint az egyik jelkép a melldaganok ellen, – lefotózzam a könyvem, (mely még jelenleg is kapható nálam, és két forgalmazónál.)
Hajnali meditációm közben bealudtam, és a következő két szó ötlött fel bennem: az okok keresése, kontra, áldozathibáztatás.
Mert azt hiszem eltévedtünk. Annyira belemerültünk egyik és másik témába, hogy nem látjuk a lehelletnyi különbségek kapcsán a félreértéseket.
Amikor a daganatot megláttam, – az első hét pánikja után, – azonnal elkezdtem “ásni”. Lévén, hogy bíztam abban, hogyha megtalálom a legmélyebb okot, vagy, akár egy nagyon régi “elásott csontot”, akkor mire az orvosok fogadnak, – ami 2,5 hónap volt, –mivel rájövök arra, hogy ez miért van, – nem arra, hogy ez miért velem történik, mert ez sosem merült fel bennem, – magam megoldom, és ezáltal el is mulasztom. Mindezt úgy, hogy 2018-ban még nem is hallottam a kvantumfizikáról, nem ismertem azokat a módszereket, mely a gondolat, és az érzés segítségével betegségeket, daganatokat tüntet el.
Ezért nem a jelen-jövőben keresgéltem, hanem a múlt sötét árnyai, karmikus terhei, szüleim által átadott zsákok között bóklásztam, így mivel az energiával ezeket a figyelem terébe vezéreltem, a gyógyuláshoz VÉGIG KELLETT MENNEM A FOLYAMATON, AZÉRT, HOGY MÁS EMBERRÉ VÁLHASSAK, HOGY MEGTALÁLJAM ÖNMAGAM SZÉPSÉGEIT.
Ugyankkor, amikor az ember kutat, akkor sok esetben vádol, vádolja a családot, amelyben felnőtt, a volt párkapcsolatait, munkAhelyi, es egyéb napi anomáliákat, egyúttal sűrűn bántja magát, de ez nem az áldozathibáztatás! NEM MENTHETŐ FEL EZZEL A KITÉTELLEL az önmunka alól senki, aki gyógyulni vágyik.
Az áldozathibáztatás más. Amikor a leányt köpködik meg, holott őt erőszakolta meg egy sereg férfi, amikor a beteg embert hibáztatják, hogy ő tehet róla, mert ezt, vagy azt előtte nem tett meg, ezzel nem támogatják, hanem magára hagyják, nehezítik a folyamatokat.
Nem akarom ezt most tovább nyitogatni, remélem, érthető. Mindenkinek van egy előre megírt sorsa, de az a sors többféle irányból közelíthető meg. Amikor kanyarokat vállalunk, magunk nehezítjük az utat, de ettől lehet, hogy még szebb, érdekesebb lesz, persze, utólag érzékelve mindazt a fejlődést, amelyet elérünk a kitérők kapcsán.
Egy éve kis zarándokutat tettem könyvemmel, az időjárás, és a tér kedvező volta segítségével, fotóim feltárhatták Budapest páratlan szépséggel megáldott Duna-partját, ahogy egyre közeledem a célom felé.
Ma, a gyógyulásommal megáldott egyik napon, tudatosan,még azt is kiteszem ide, amit el szoktam mondani, amikor rámcsodálkoznak ismerős, vagy ismeretlen emberek: nem kell ahhoz megbetegedni, hogy meglássuk kik is vagyunk valójában!
NEM KELL AHHOZ ELMENNI A SZAKADÉK SZÉLÉIG, HOGY RÁÉBREDJÜNK, AZ ÉLET NEM SZÍVÁS, HOGY MINDEN PERC EGY CSODA, NEM IS LEHET MÁS!
A Daganat mint ajándék–Még jól is jártál könyvem kérhető. Postázom, vagy személyesen találkozva átadom. A könyv egy szabálytalan napló, mely azt a majd egy évet írja le, melyet megéltem, és amely továbblendített az utamon, boldoggá és szabaddá tett. Áldás és Hála.