Kedves Mindenki, akik velem együtt gyalogoltatok, táncoltatok, repkedtetek, mélyültetek, révültetek az úton ebben az évben, kérlek tartsatok velem továbbra is.
 
Lehet, hogy néha sérülünk, lehet, hogy hasfájóssá kacagjuk magunkat, vagy izomlázas lesz a már amúgy is tüskement lábunk, de gyertek velem, tovább merüljünk el együtt a szépségekben, a fényben, az örömben, a zenében, a szavak csengésében, merüljünk el a “Miért” világában, a jóllét érzésében, a kedves huncut összenézésekben, az ölelésben, a szerelemben!
 
Nézzünk együtt a tükörbe, és szeressünk!
Szeressük azt a lényt, aki onnan visszanéz, szeressük, mert, ha őt szeretjük, a világ is szeretni fogja. Ha magunkat szeretjük, a világ is visszatükrözi ezt, és belőlünk hatalamas szeretetbomba válik, mely megváltoztatja mindazt a sok , – egyébként nem létező, csak általunk előhívott, – “rosszat”, – vírust, agressziót, betegséget, vitát, összeférhetetlenséget, féltékenységet, bántalmazást, háborúkat, stb., – amelyre nincs szükségünk, mert szeretni jöttünk erre a bolygóra.
 
Fénnyel, szerelemmel teli újesztendőt a világnak, és nekünk!