Volt idő, amikor csak néztem, és nem értettem, miért fanyalognak egyes ismerőseim, amikor átléptek egy újabb esztendőbe.
Nekem sosem volt probléma ez, de ma valami más is megvilágosodott.
Nemcsak azért, mert hajnal óta, – szó szerint, mert az első köszöntés, ráadásul nekem ismeretlen embertől érkezett 3.10-kor, – jönnek a köszöntések, hanem, mert az öröm, ahogy közeledtem a mai nap felé, egyre erőteljesebbé vált.
Ma két olyan program is volt terveimben, amely nem valósult meg, az élet közbeszólt, mégsem vagyok sem szomorú, sem bánatos, nincs bennem hiány, csak valami végtelen öröm, megérkezettség, és boldogság.
A boldogságtudorok azt mondják, a boldogság érzése percekig tartó dolog, kivétel, amikor az ember szerelmes, akkor akár napokig, hetekig tarthat.
Ma megtapasztaltam az egész napos boldogságérzést, és ehhez azt hiszem az életembe szerettem bele, még jobban, mint eddig, a lényembe, a létembe, és mindenbe, ami körülöttem van.
És a jelenben voltam egész nap!
Elképesztő érzés!