Szerző: Rónai Katalin | máj 17, 2020 | Blog
Megjött az eső, ez kell. Meg még, hogy ezen a napon is maradj otthon, és elemezd, hogyan lesz tovább. Nem könnyű, magam, aki nem dolgozom már lassan tíz éve, tehát, pontosabban, nem járok be, mert olyan nincs, hogy nem dolgozom, sosem volt, szóval, nem tudom...
Szerző: Rónai Katalin | máj 14, 2020 | Blog
Két nap kimaradt a parkban. Tegnap már lehet, hogy elindultam volna, de azt éreztem, nagyon fázom. Ezért aztán úgy döntöttem, ez nem teljesítménytúra, ha vágyom rá, hogy kimenjek, akkor megyek, ha nem érzem, akkor nem. Még kedden a „sétám” a parkon kívül...
Szerző: Rónai Katalin | máj 10, 2020 | Blog
Minden nap reggel megkeresem ezt a szívecskés fát a parkban, reggelente, és gyakran fél órát is eltöltök hatalmas boldogságban vele szemben táncolva. Amikor megérkezem, odamegyek a fához, üdvözlöm, megsimogatom a szív közepét, ahova egy M+H van vésve, majd nézem a...
Szerző: Rónai Katalin | ápr 28, 2020 | Blog
Ma még mindig a csend az, ami a legjobb bennem. De, már kikukucskált valam kis huncutság. Megállni a tó kerítésénél, és ráköszönni egy-egy horgászra, vagy rámosolyogni egy szimpatikus, nyújtó gyakorlatot végző férfira. Sajnos több döglött pontyot láttam a tóban, a tó...
Szerző: Rónai Katalin | ápr 27, 2020 | Blog
Ami eddig nem volt még, az egy olyan furcsa szomorúság, amelyet régen éreztem. Kint jártam, lassan, szépen, megfontoltan, elmerültem a végtelen zöldben, csendben, és, hiába vittem a dobomat, dobolni sem vágytam, csak ülni, nézni, ki a fejemből, bele néha a nap...
Szerző: Rónai Katalin | ápr 24, 2020 | Blog
Kisérletezem, és megfogadom csillagászati témákban jártas, és nekem hiteles emberek tanácsát. Kis Balázs Kunó a mai napra a spontaneitást, és a „hagyást” ajánlotta. Hajnali ébredés, már nem is csodálkozom, hiszen, fáradt a testem, mégis, hiába állítom be...