Megjött az eső, ez kell. Meg még, hogy ezen a napon is maradj otthon, és elemezd, hogyan lesz tovább.
 
Nem könnyű, magam, aki nem dolgozom már lassan tíz éve, tehát, pontosabban, nem járok be, mert olyan nincs, hogy nem dolgozom, sosem volt, szóval, nem tudom elképzelni, mi lesz.
 
Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy az esti táncra menve, a csúcsforgalmi időben, a buszon és a metrón, ott álljunk egymástól 10 cm-re, ahogy szoktuk, és fuldokoljunk a maszkunk alatt, párásodjon be a szemüvegünk, és nem a meghatottságtól.
 
Tudjátok, nem siránkozom, nem is siránkoztam a két hónap alatt, de most az egész olyan elképzelhetetlen, olyan, mint a Falanszter, vagy, mint, amikor külföldre indulsz, és a senki földjén megállítanak valamiért, és se itt nem vagy, se ott nem, hát ez valami hasonló érzés.
 
Idebent, “könnyű”, kis magunkba nézés, meditációk, online programok, ezerféle önismereti kurzus, kismillió lehetőség, amelyre rátalálhattunk.
 
Online színház, versmondás, tánc, ének, közös megnyílás, kacagóklub, coach beszélgetés, ismerkedés idegen emberekkel, akik más városokban laknak, és sosem találkoztunk volna amúgy.
 
De, amikor újra lehet, és kimegyünk, és a másik ember, akivel talán online nagy-nagy békességgel, szeretettel kapcsolódtál netán, és közel jön….ÓH…, jön a para, jön a belénk égetett szarság, meg még az is, hogy a saját családunkat is, akik nem velünk laknak nem lehet megölelni!!!!!!!
 
Na nem, azt már nem!
 
Még nem tudom, mi lesz, még nem érzem. Szerintem, ezért jött ez a szomorú idő, a hidegfront, (mily jelzése, ó az égieknek!) amúgy is a bolygók és a csillagok is furcsa “táncot” járnak.
 
Még nincs válasz, még nincs ott az az üzenet, amely megszületésén két hónapja dolgoztam, dolgoztunk.
 
A politika kavar, szokása, ebből él, és abból, hogy hülyét csinál mindenkiből, aki hagyja, azok, akik a politikai előremenetelük, és helyük stabilitása érdekében, még ezt az helyzetet is képesek meglovagolni, hát, azoknak “jókívánságaimat küldöm”.
 
Amúgy, meg maradj bent, légy együtt a családoddal, ha eddig vitáztál, untad, és nagyon elég volt már belőlük, tudd, és érezd, ez volt a legjobb, ami történhetett veletek, mert ők vannak neked, tehát élsz, és ők is élnek.
 
Mi lehet annál jobb, hogy hozzájuk bújhattál a nap minden percében, hogy megölelhetted, megszeretgethetted őket, hogy mosolygó szemmel, kacagva nézhettétek, amint az eddig titkos problémák előtérbe kerültek, mert ez volt ez a két hónap, és még majd ezután látjuk meg, hogy mit is adott nekünk, és azoknak, akik a színfalak mögé látnak, mert érzik, és tudják, a “való”, az nem itt van, a “való”, az bennünk van, és általunk lesz, ahogy mi egymáshoz kapcsolódunk, az lesz a “való”, az igaz, a mi következő “illúziónk”, vágyaink fizikai megvalósulása az anyagban, és ez lesz két hónapos belső munkánk eredménye is, ha jól csináljuk.
 
És nézz animációs filmeket, és kacagj, akár egy gyermek, akárhány éves is vagy, és ne rohanj a boltba, mert most már lehet, van elég kacat otthon, inkább nézd meg ezt.
https://www.youtube.com/watch?v=JIiOwFWjDFo