Szerző: Rónai Katalin | júl 26, 2021 | Blog
Tele vagyok hálával. Végtelen hála tölti a mellkasom, a testem. Hála a lehetőségért, amelyet megélhettem szerda délután-este óta vasárnap délutánig Verőcén, és végtelen hála a saját életem, a saját testem, a saját erőm, és a saját működésem irányában. Az az ajándék, –...
Szerző: Rónai Katalin | jún 30, 2021 | Blog
Az idő, ami nincs, vagy legalábbis, próbáljuk elfogadni, hogy nincs, rohan. Mai nappal vége lesz a júniusnak, van, ami maradt, az előző hónapokból, van, ami ment, és van, ami stagnál. Ha jó passzban megkérem az időt, mert épp késében vagyok, de nem stresszelek rajta,...
Szerző: Rónai Katalin | jún 29, 2021 | Blog
Minden helyiségben valami zúg. Mennek a ventilátorok. Még egy hete elviselhető volt a lég a lakásban, most már csak így lehet. Halogatom a házi munkát, sok gyümölcsöt eszem, amelyet múlt héten szereztem be kora reggeli indulással, menekülve a hőség elől. Mennék ki a...
Szerző: Rónai Katalin | jún 24, 2021 | Uncategorized
Tegnap hazafelé jövet a Szigeten, kis post-it cédulkák mellett haladtam el, míg az egyiknél megálltam. A cédulán ez állt: SZERESD MAGAD! Talán délelőtt, vagy előző nap volt, hogy instrukciót kértem fentről, hát megkaptam. Már a kiérkezés, az őrült meleg ellenére,...
Szerző: Rónai Katalin | jún 22, 2021 | Blog
Tegnap amikor hazaérve a városból, leszálltam a buszról, egy teknőst pillantottam meg a megálló mögötti fűven, „legelt” Jó nagy példány, mintha a mólón látott teknősök a gyerekei lennének, bár, a móló messze van, és lehet, hogy a szemem nem tudja érzékelni...
