Minden helyiségben valami zúg. Mennek a ventilátorok. Még egy hete elviselhető volt a lég a lakásban, most már csak így lehet. Halogatom a házi munkát, sok gyümölcsöt eszem, amelyet múlt héten szereztem be kora reggeli indulással, menekülve a hőség elől. Mennék ki a levegőre, de visszatart a hőség, és a folyamatosan magam előtt tolt feladataim, ugyanakkor legszívesebben egy könyvvel a kezemben ülnék lakásom hűs pontján.
Belső kényszerek, és a folyamatos önreflexió, meg a hiány, ami bennem bújkál, s amely eredményeképpen, ugyan mindig haladok előre, de folyamatosan tudom flusztrálni magam, az egyes elmaradt, és már sokadszor elmaradt feladatmegoldások, mint a takarítás, pakolás, és egyéb belső igényeimnek egyáltalán nem tetsző dolgok irányában.
Gondolom, aki ember, és nő, és van önismerete, és önbelátása, az mind ugyanezekkel kűzd, legfeljebb, nem vallja be.
Ugyanakkor, nagyon fontos a megengedés, és erre már nagyon sokszor ráébresztett a világ, a tér, az egészségem alakulása, és minden, ami ugyanúgy energia, mint, ahogy én is, mindenki, és minden itt a földön.
Elképesztő, amikor valami történik, és utólag jön meg a rálátás, hogy az is úgy történt, ahogy az energiák csapkodnak”” körülöttünk.
A tegnapi nap ilyen volt. Nem tudom, milyen bolygóállás, de több félreértés, elbeszélés egymás mellett, és a végén a minden és semmi állapotába visszaállás.
Ha te is érzed, ha te is válaszokat keresel, szívesen látlak, beszélgessünk erről. Megnézzük, mit mond a Lenormand kártya, mit az intuíció. Várlak szeretettel, keress meg!