Szerző: Rónai Katalin | febr 28, 2022 | Blog
A tanfolyamra menet tegnap gyalog mentem a KÖKI-ig. Belefért az időmbe, mert az előző vonatot már nem értem volna el. Szeretek vasárnap vonatozni, mert akkor az új vonatok jönnek a Nyugati felé menő útvonaon, és ilyenkor Európában érezhetem magam, a tisztaság, a...
Szerző: Rónai Katalin | febr 24, 2022 | Blog, Csak írok..
Kezek szerelme Viszonylag korán megjelentek a kézfejemen a májfoltok. Anyu azt mondta, örököltem, és, mivel még az ötven évemet se értem el, nem volt megnyugtató, irigyen figyeltem az idősebb hölgyek kezeit a járműveken, ha nem volt rajtuk egy folt sem. Ugyanakkor,...
Szerző: Rónai Katalin | febr 23, 2022 | Blog
Előbbi posztban írt témámhoz kapcsolódva jött ez a videó, amely linkjét a hozzászólásokban osztom meg veletek. A gondolataimat, viszont most, amelyek ennek kapcsán eszembe jutottak. Mindig hálát adok a lehetőségekért, lehet, hogy csak utána esik ugyan le a tantusz....
Szerző: Rónai Katalin | febr 23, 2022 | Blog
Van egy billentyű a klaviatúrán. Jó, jó, persze, nem csak egy van! Ez a billentyű az F5, amelyre, ha rányomok, akkor frissíti a képernyőt, frissíti az oldalt, ahol épp tartózkodom. A tegnapi nap kapcsán jutott eszembe. Vajon mi lenne, ha az F5 billenytyűt beépítenénk...
Szerző: Rónai Katalin | febr 19, 2022 | Blog
Ma 3 éve, 2019. II. 19-én volt az utolsó kemoterápiás kezelésem. A könyvemben így írok erről a napról: „A hatodik kemo. 2019. február 19. – Holnap az utolsó! – visítva, toporzékolva kacagok, mosolygok a többiekre, szorítom a mellettem állók kezét a hétfő esti...
