Van egy billentyű a klaviatúrán.
Jó, jó, persze, nem csak egy van!
Ez a billentyű az F5, amelyre, ha rányomok, akkor frissíti a képernyőt, frissíti az oldalt, ahol épp tartózkodom.
A tegnapi nap kapcsán jutott eszembe.
Vajon mi lenne, ha az F5 billenytyűt beépítenénk magunkba?!
Mi lenne, ha ezt összekapcsolnánk az elengedésekkel, a váratlan, minket stresszes viszonyokba „taszító” helyzetekkel?
És, miközben írom, ráébredek, hogy igenis van bennünk F5!
Belső hangnak is hívják, de lehet, hogy az őrangyalunk, lehet, hogy a sejtmemóriánk, lehet, hogy a DNS-ünk, lehet, hogy a jelenben levés. Bármi lehet, ami felül tudja írni a lekünkre, testünkre, elménkre ártó hatásokat.
Hallottam ma egy videóban egy mondatot, Erdélyi Nikolett Intimitás reggelei harmadik napján, a Bizalom témában, a saját magunkkal, a világgal, a szituációkkal, a lehetőségekkel, és bármivel kapcsolatos Bizalom kapcsán.
„Mindig el lehet sétálni” abból a szituációból, ami számunkra nem komfortos.
Ki lehet kapcsolni azt a meditációt, amelynél ideges leszel a hangtól.
El lehet búcsúzni olyan baráttól, akivel nem érzed az igazi kapcsolódást.
El lehet jönni munkahelyről, ki lehet lépni házasságból, el lehet sétálni bármikor, anélkül, hogy magunkat okolnánk a történtekért.
És ilyenkor jön az F5.
Jó frissítést, jó frissülést ma reggel!