Szerző: Rónai Katalin | ápr 24, 2020 | Blog
Jövök föl a lépcsőn. Már nem emeletenként, meg-megállva, hanem, már két, esetleg, három emeletet is bírok, igaz, kapaszkodom a korlátba, azzal segítve a felfelé haladást. És József Attilát mormolok. A „meg,- megállva”-ról jut eszembe, és az egész vers...
Szerző: Rónai Katalin | ápr 21, 2020 | Blog
Lépj át a határaidon, terjedj tovább, ez most a feladat. Mindezt a bent létben, úgy, hogy megmaradj, ugyanakkor lépj tovább, hogy ismerd fel, amit fel kell ismerni, engedd el, változtasd át, amit át kell transzformálni, az vigyen, mint a jó szél, ki a partra, hogy...
Szerző: Rónai Katalin | ápr 6, 2020 | Blog
Harmadik hetem töltöm, ha letelik a mai nap. Még van öt hét. Május 8-ra prognosztizálja segítőm „” a feloldást. Azon tűnődöm, hogy mit lehetne tenni? Azon már túlléptem, hogy tájékozódjak, egyébként sem vagyok az a híradónéző, már vagy húsz éve, és...
Szerző: Rónai Katalin | ápr 4, 2020 | Blog
Tudom, hogy szombat, mert hallom a kukákat kitolják, lökik, húzzák, vonják. A hatalmas fémbödönök ugyan kerekeken gurulnak, de ettől még siralmas a hangjuk. 1985-88. között Bulgáriában éltünk, életemben először lakótelep jellegű házban. Ez három egymás mögötti ház...
Szerző: Rónai Katalin | márc 29, 2020 | Blog
Az éjszakák hektikusak. Három napja mindig más időben virrasztok. Azon gondolkodom, hogy miért. Levegő árad a lakásban, tornázom, alkotok, gépezek, kapcsolódom, olvasok, tanulok, főzök, ki-be pakolok, mindenből, amire jut idő kicsit, nincs bennem semmilyen...
Szerző: Rónai Katalin | márc 29, 2020 | Blog
14. nap. Amikor felébredek, jó reggelt kívánok önmagamnak. Ez nem volt mindig így, de rájöttem, most, hogy írom, hogy talán jó napot is köszönhetnék, illetve, amit régebben mondtam minden ébredés után, „tudom, hogy csodás napom lesz”! Ezerrel süt a nap....
