14. nap. Amikor felébredek, jó reggelt kívánok önmagamnak. Ez nem volt mindig így, de rájöttem, most, hogy írom, hogy talán jó napot is köszönhetnék, illetve, amit régebben mondtam minden ébredés után, “tudom, hogy csodás napom lesz”!
Ezerrel süt a nap. Tegnap este hét után zártam be a teljesen kitárt nappali ablakát, bár még akkor sem a fázás miatt. A hely, ahol élek csendes, alapból az volt, mióta itt lakom, Zugliget, ahol a házasságom évei alatt éltem, sokkal zajosabb volt, amikor már az emelkedőn sorra mentek fel a teherautók, és a jobb minőségű orosz, román, és NDK-ban gyártott kocsik. Milyen furcsa, az ott eltöltött 21 év, lassan belevész, az itt leért 21 évbe, lassan utolérem a számokkal önmagam. Zugligetben is földszinten laktunk, most ez a kilencedik emelet maga a csoda!
És az erkély, amely ugyan beépített, de, ahová ki lehet ülni, alkotni, kávézni! Nézelődni nem. Nem szoktam, sok függöny mögül leselkedő idős hölgy képe, és a nagynénémé tűnik elém a régmúltból, aki egész nap az utcát nézte az ablakból, amikor nyugdíjas lett.
Ahogy a hálószoba ablakát kitártam a szomszédos ház ötödik emeletén, az erkélyen kihajolva, megpillantottam egy nézegető férfiembert, aki elektromos cigijébe szippantgatva, kinézett, lehet, hogy rám is, és, már lendült a kezem, integetésre, és elképzeltem, amint kint az erkélyen állva, integetünk egymásnak, és kacagunk együtt, a csendes lakótelep.
Az is felmerült vizuálisan, milyen lenne, ha az ablakból báboznék az szemben erkélyen nézelődő nézőseregnek, vagy, akár esténként együtt énekelnénk, mint az olaszok!
Na ez lenne a jó világ, hiszen az ablakok zárt tükre mellett, az erkélyek derékig érő, néhol mellmagasságig érő fala eltakarja az embereket. Igaz, amúgy sem vagyunk az a mutogatós, erkélyen kacagós, éneklős nemzet, bár az esti tapsot az egészségügyiekért, hallottam, hogy más országokban is csinálják.
Tavasz van, és ezerrel süt ránk a nap, a lég tisztul, jó ez most így.
Amúgy mást úgy sem tehet, az, aki gondolkodik, szívjuk be ablakon, erkélyen át ezt az ózondús levegőt, és integessünk át a másik oldalra, hátha valaki visszainteget!
Helló, Föld hívja Földet, és kacagjunk, amikor veszik a lapot!