Az éjszakák hektikusak. Három napja mindig más időben virrasztok.

 

Azon gondolkodom, hogy miért. Levegő árad a lakásban, tornázom, alkotok, gépezek, kapcsolódom, olvasok, tanulok, főzök, ki-be pakolok, mindenből, amire jut idő kicsit, nincs bennem semmilyen rossz érzés, mert igyekszem kikerülni, és elhessenteni mindent, ami görccsé válhat a hasamban

 

Bár, jól tudom, hogy a belső lét, a míves programok, az egyre több befelé is figyelő ember mellett, a “fortélyos félelem” hadseregei is készülődnek.

A tegnap megosztott videó jut eszembe, hogy miért zavaró, ha valaki igazat beszél, és igazként segít?, kérdezem, de megoldani nem tudom, tovább görgetem ezt a gondolatot is, igyekszem minél kevesebb gondolatot előhozni, mert az nem segít, éjjel, meg leginkább árt.

 

A meditáció nem érkezik mindig. Így, hát fekszem, úgy csinálok, mint, aki alszik, és végigkísérem azokat a folyamatokat, amivel régebben elaludtam, ilyen ismétlődő esetekben. Banán. No, a nincs már rég itthon. A banán gondolatra, amúgy is beindul az éhségérzet, elhajtom.

 

Elő a táblagép! Relax zene, vezetett meditáció. Lágy zene van, vezetett meditációt, finom, puhán segítőt nem lelek. Végigfekszem az akupunktúrás szőnyeg matracomon, ez jó, ez általában elringat, mert kikapcsolja az érzékelést, amúgy, tudom, minden új próbálkozás, újabb éberség.

 

Anyu rendszeresen fent volt éjjelente, órákat, ő pakolt, számlákat rendezett, tovább idegesítette magát, hogy ne tudjon pihenni, és témája is volt a rendszeres virrasztás, így adott ennek még plusz energiát, minden nap, a meséiben.

Viszont én, hiába hív az alkotószoba, nem megyek. Hívom angyalaimat, és végiglevegőztetem a testem, minden testrészemen beszívom, és kifújom, háromszor, ez sokat segít. Volt, amikor belealudtam, három éje, végigmegy rajtam a folyamat, és a fehér, vagy aranyfény beeresztése után, jöhet az álom. Mindeközben szól a lágy zene.

 

Azt is mindig végiggondolom, most éppen melyik szervem “órája” van, de az ébredések legnagyobb részt a tüdő idejében vannak, és ez nem véletlen.

Hiszen azt védjük, azt óvjuk, arról hallunk legtöbbet, a tüdő energiájának megőrzése, óvása folyik.

A tüdő nemcsak a légzés, lélek-zés helye, hanem a szívcsakra központja is. A feltétel nélküli szeretet ott lakozik, a tüdőcsúcs és a csecsemőmirigy közt, amely viszont az immunrendszer egyik központi helye, a vastagbélen kívül.

Ki ne emlékezne arra az érzésre, amikor meglát valami csodásat, vagy éppen a szerelme közeledik felé, ott bizsereg a legjobban, ott lángol, ott ébred a fény.

A levegő, és a gondolatok tisztulnak, így tisztul ez a hely, a tisztulás mindig áldozattal jár.

Először mindig rosszabb, hogy aztán jó legyen.

 

Még kétszer ébredtem, konstatáltam, jé, aludtam, de aztán ment az alvás tovább, és amikor a napsütés bekukucskált a másik szoba ablakán, megint eldöntöttem, hogy ma is csodás napom lesz, és felkeltem!

 

Legyen csodás mindenkinek minden (fel)ébredés, és legyen a tisztulás bár most nehéz, de később legyen fényben úszó minden, összes szervünk, a lelkünk, a lélek-zetünk is!