Még nincs a kezemben, de már az izgalom a tetőfokán.

Megfogni, átlapozni, beleszagolni, érezni a súlyát, csak a könyvét, és érezni azt a súlyt, amelyet képvisel, mámorító!

Ruzsa Ágota, a Tűzmadár Ház vezetője azt a kifejezést használta, hogy “lubickolok az érzésben”, igen, valami ilyesmi.

Tudjátok, mekkora bátorságot, erőt, és bizonyosságot ad, amikor egy vágy, egy cél, egy belső késztetés formát ölt?

Amikor figurát készítek, és megálmodom, akár, hogy milyen lesz?

Amikor még saját önálló kézműves munkáim nem voltak rendszeresen, a gyerekekkel az iskolában pályázatokon indultunk, és nyertünk folyamatosan a díjakat, és pénzt. Úgy mentem egyik iskolából a másikba dolgozni 1998-ban, hogy 150000,- forintot vittem magammal, a nyereményt, amelyből a Csik iskola technika tantermébe egy csomó új szerszámot vásárolhattam, köztük, varrógépeket is.

A makettek, amelyeket készítettünk, minden esetben, én álmodtam meg, és a gyerekek valósították meg, folyamatos támogató tanácsaimmal kísérve őket. Így készült sok-sok makett, mellyel azután a tantermet díszítettem, addig, amíg annyira nem szűkült le a tanterem, hogy már nem maradt hely, a mesehősök lakásának, vagy egyéb munkáknak. Ezután döntöttem úgy, hogy kilépek a háttérből, és egyénileg kezdtem megvalósítani azokat a projekteket, amelyeket megálmodtam, vagy amelyek, “csak úgy” kijöttek a kezem alól.

Ahhoz is bátorság kellett, akkor is bátorság kellett, hogy nem a gyerekek háttereként készüljenek a díjnyertes alkotások, hanem saját magamat képviseljem vele. Kiterjesszem, megismertessem mindazt a megálmodott, megteremtett valamit, amit akkor a nézők elé tártam.

Most szinte ugyanez történt. Öt éve, hogy a Vidi Rita által kidolgozott,  Teller Ágnes, és Oláh Gyöngyi által tanított jobb agyféltekés író tanfolyamokra találtam, amelyek újra az írás felé fordítottak, másik kifejezésmódot találva a bennem zajló folyamatoknak. Míg a bábok, babák, élethű figurák egy-egy általam kitalált történetet meséltek, mesélnek el, addig az írásaim engem mutatnak, még akkor is, ha a megszületett írásban magam is döbbenten keresem az összefüggéseket önmagammal. De jön, valahonnan, mélyből, kikívánkozik, megmutatni kívánkozik.

Novelláimban, bármilyen sötét történetet is sikerült előhoznom, mindig ott a kiegyenlítődés, a fény, amely minden esetben a főhős, vagy a főhősök segítségére siet, mint, ahogy ez már azokban a történetekben, amelyeket oly sokat, és szenvedéllyel olvastam magam is. Hitem, hogy minden történet végén ott a katarzis, és ez akkor is így van, ha a történet maga vidám, mert akkor még inkább ott van.

Történetem, az érzések, benyomások, és sok egyéb, ami az alatt a másfél év alatt segített, gátolt, támogatott, odébb tett, felemelt, lenyomott, vagy elvarázsolt. Az nem volt cél, hogy a nem járható utakat kihagyjam a könyvből, amikor megakadtam, amikor nem éreztem támogatást, mert minden segített, továbbvitt, erőt csiholt, úgy, ahogy ez az életben mindig, (vagy a mesékben), ha észrevesszük.

És, most, had idézzek pár hozzászólást azoktól, akik még nem is olvasták, mint, ahogy egy barátnőm kivételével senki, de bizalmat és hitet szavaztak nekem a könyv megjelenésével egy időben. Köszönöm mindazt, amit írtok, és köszönök minden olyan megnyilatkozást, amely segíti a folyamatokat.

Farkas Anikó: Sikeres napot kívánok! Szívből gratulálok, nagy példakép vagy! Valamikor máskor találkozunk majd – aznap továbbképzem magam, hogy még jobb segítő váljon belőlem.

Bencze Mária dietetikus: Minden, ami történik az életedben, több nézőpontból értékelhető. Te döntésed, hogyan szemléled! Katalin Rónai egy csodás utat járt be, érdemes elmerülni soraiban!

Orosz Tünde: Egy csodálatos ember írása, saját történetének, élettapasztalásának, saját testének lelkének, szellemének gyógyulása a RÁK által. Katalin Rónai személyesen ismerem, egy kirobbanóan energikus nőként, gyönyörű női aspektusait megismerve csodálattal figyeltem az első találkozásunkkor a Lemanguria táncon, Pesten. Kendővel a fején. Sosem felejtem el azt a szempárt, amivel akkor, és ott találkoztam. Az erőtől, a szeretettől, szenvedélytől majd ki csattant! Akit érdekel élete története, rendeljétek meg tőle a könyvet! Hálás vagyok, hogy ismerhetlek drága!