Egyik kedves táncostársam, győri barát, Czinger Márti a könyvemmel kapcsolatos felhívásom után, – vagyis, hogy kb. 30 db van, és, nem értem, hogy 3 év alatt, miért nem fogyott el, – rendelt egyet.
A posztomban azt is megemlítettem, az üggyel kapcsolatos csodálkozásom mellett, hogy amellett, hogy két számjeggyel jelezhető darabot el is ajándékoztam, még így is van belőle 3 és fél év után, pedig, sajnos, a daganatos betegségek világlistáján első három helyezésben benne vagyunk.
Ahogy a könyvemet a feladásra előkészítettem, jött egy olyan késztetés, hogy olvassak bele. Mindez már több különböző alkalommal megéltem, ilyenkor érdekes módon, olyan élmény, mintha nem is én írtam volna, ugyanakkor jönnek fel az emlékek, a képek, és az az elképesztő, hogy már 5! éve történt!
5 évvel ezelőtt már túl voltam az 5. kemón, az egyetlen, és borzasztóan legyengítő, 4. kemó utáni rosszulléten, és, amikor hétfőn a könyvtárban a könyvtáros azt mondta, hogy a határidő február 19., nemcsak a Zsuzsanna nap jutott eszembe, hanem az is, hogy aznap fejeződött be a kemó, akkor volt az utolsó, amikor „véletlen” más nevével fémjelzett, de szerencsére, ugyanazt az adag kemót nyomta belém a figyelmetlen asszisztens…
Beleolvastam a saját könyvembe, és elvarázsolt.
Elképzeltem, amint hangoskönyvben hallható…
Elképzeltem, amint segítőkezet nyújt az olvasása a folyamatban lévő betegeknek.
Elképzeltem, hogy nem gond 200 könyv eladása, hiszen több ezer, sőt tízezer vásárló olvassa, hiszen ez egy előremutató könyv.
A Daganat mint ajándék c. könyvem, ajándék.
Ajándék, amely megmutatja, hogy mindig érdemes…
Hogy mindig szükség van mosolyra, szeretetre, mozgásra, táncra, ölelésre, hitre, közösségre, és egyedüllétre.
Hogy nem a panasz, ami segít, az segít, ha tudsz szólni, akkor és ott magadért, másokért, és mindezt szeretettel, figyelemmel, és úgy, hogy az minden részvevőnek jó legyen.
Így lehet gyógyulni, meggyógyulni.
Erről lehet írni, és erről lehet olvasni.
Nekem, hála mindezért, idén van az 5. év, amikor a gyógyítási-gyógyulási folyamatban összekapcsolódott az anyag és a lélek, a belső és a külső, a folyadék, a kés, és az energia, mindez fénnyel, szépséggel, könnyekkel, tánccal, ölelésekkel.
Nem csak azoknak ajánlom tehát, akik már átélték. Azoknak is, akik talán sosem kerülnek semmilyen kapcsolatba ezzel a félelem, lehetőségfaktorral, mindazzal, amit egy ilyen, vagy bármilyen betegség „adhat”.
Mindazzal, mellyel emberségünk emberré tesz az energiában, a létben.
Már tudom, hogy lesz hangoskönyv. Remélem, hamarosan.
De addig is, még 29 db van! Jelezz, ha szeretnéd! Hidd el, nem egy rinyakönyv! Boldog leszel tőle, sírhatsz, és nevethetsz, minden megengedett.
Ha, pedig nem kérsz, az se baj. Majd egyszer, mikor már nem lesz olvasható példány, keresni fogod a Széchenyi könyvtár köteles példányai között…