Táncolni már táncoltam szemerkélő esőben idén, talán január vége, vagy február volt.
Talán ennyire nem volt csípős, mint ma, talán, azért maradtunk, mert menet közben kezdte, és aztán meg is unta.
Táncoltam már, 2020. őszén szemerkélő, majd szinte zuhogó esőben a Szigeten, nyáron, egy merész csoporttal, miközben minket néztek csodálkozva a Szabadtéri színpadra igyekvő esernyős, bizakodó emberek. És tényleg el is állítottuk az esőt, körben táncolva, együtt zümmögve, énekelve, hangokat kibocsátva mintha szigeti őslakosok lettünk volna, s nem maradt el az előadás a szabadtéri színpadon.
Tánc után, mikor már az eső nem esett, de a fű, és minden nedves és sáros volt, kezünkben cipőinkkel, szandálunkkal, a nedves talajon gyalog mentünk el a sziget elejéig, beszélgetve, élvezve, ahogy a maradék feszültségeinket nedves talpunkon keresztül a földbe engedjük.
A szökőkút magasságában egy kútnál lábat mostunk, és visszavedlettünk „rendes” polgárokká, Szilárddal és Vikivel.
S lám, hogy a csodák ne érjenek véget, mielőtt hárman háromfelé indultunk volna, egy hatalmas fekete fehér tollat pillantottam meg a járda szélén, melyet felvettünk és Viki boldogan magával vitte emlékjelként az aznapra.
Ma, viszont szitáló havas esőben, vizes talajon és pingpongasztalon pingpongoztam Marcival, születési sorrendben 2. unokámmal.
Nem mondom, hogy melegem volt, mivel nem láttam, hogy még mindig esik, és nem tudtam, hogy mindez a nedv 4 fokban, és havas esőként érkezik, belementem, hogy mielőtt vejem megérkezik a lurkókért lemenjünk a játszótérre, de csak kapucnis pulóvert vettem magamra, és egy mellényt, mindezek, pedig nem vízállóak. Szerencsére a sapkát nem hagytam fenn a lakásban.
Ami érdekes volt, és ezt már tegnap is megfigyeltem, amikor a szintén csípős időben, de szárazon, hogy a bal kezem fázik nagyon. sajnáltam, hogy nem vettem fel kesztyűt, de, hát ki gondolta volna, hogy kell április elején.
A mai napon, nagypénteken a szenvedések létezésének talán jogosultsága van.
De mi van akkor, ha a szenvedés, bármi is,csak valami ami külső körülmény által bennünk létezőként jön létre?
Mi van akkor, ha mindez csak tapasztalat, és mindez azért történik velünk, hogy tanuljunk, hogy fejlődjünk, és, hogy meglássuk mindenben a feltámadás lehetőségét?
Békés, áldott húsvéti ünnepeket mindenkinek, kint és bent, egy Nemes Nagy Ágnes húsvéti gyerekvers első versszakával, melyet nagyon sokat mondogattam anno a lányaimnak, s nem csak húsvétkor.