Rónai Katalin, egy név, így hívnak, ez egy kapaszkodó, egy biztos pont, életem első lélegzetvétele óta.
Amikor testi formában megjelentem ebben a világban, jelesül Lívia és Pál kettőséhez csatlakoztam.
Én a mindig szervező, érzékeny, lázadó, de folyton folyvást alkalmazkodásra buzdított gyermek, én, az anomáliák útvesztőjében ijedt lányka, aki mindig is szerette a fényt, nemcsak magában, hanem maga körül is, és, azt is, ha a benne megszülető fényből szőtt hang, írás, tárgy másoknak is olyan boldogságot hoz, mint neki, aki mindig is alkotott.
Mindig szerettem ajándékként élni, egyrészt magamnak, másrészt másoknak, amikor gyermekként verset mondtam, írtam, amikor énekeltem, harsanón a többiekkel, a tábortűznél, amikor az első csókomba feledkeztem bele, hiszen mindaz, amit másoknak lényemből nyújtok, és nyújtani vágyom, az ajándék, amit adok, és ami visszarezeg.
Általános iskolai éveim alatt könyvek voltak a kedvenc tárgyaim, mindenhol olvastam, WC-n, paplan alatt, tankönyvbe rejtve, így készülve a világ megzabolázására, a varázslatok megismerésére, egyrészt lázadtam, másrészt megalkudtam, de töretlen lelkesedésem, mindig újrakezdő lényem vitt-vitt tovább útjaimon.
A kettősség, a humán és reál iránt érzett változó, vagy kiegyensúlyozott érdeklődés megengedte, hogy műszerész szakmunkásként újságírói babérokra vágyjak, klubot vezessek, gyors,- és gépírni tanuljak, és jelentkezzek az egyetem népművelés-magyar szakára. Egyetemből főiskola, Budapest helyett Debrecen, népművelés-magyar helyett, népművelés-könyvtár lett. És a lázadás ott is folytatódott. Fényorgona a kollégiumi szobában, művészfilmekből írt szakdolgozat, kicsapatás, majd visszajutás a kollégiumba, mindez belefért, és továbbvitt.
Államvizsga előtt, egy tanóráról, tanár által való kizavarásom, majd egy váratlan vakbélműtét, egy álláspályázat megírására, és budapesti gyógyulásom munkahely elnyerésére adott módot mindenkit megelőzve.
Váratlan helyzetek eredményeképpen megismertem a későbbi férjemet, majd házasságkötésünk után 22 évig voltunk együtt, két leányom született, akik ma már szintén anyukák, így négy unokás nagymama vagyok.
Tanítottam, szakmunkásképzőben, általános iskolában, tanultam humán és reál főiskolákon újabb diplomákért, kézműves iskolában képesítésért. Tanítottam sok kedves gyermeket, és nevelgettem sajátjaimat. A könyvekhez könyvkereskedőként tértem vissza, és azt is 22 éven át működtettem.
Több, mint tíz éve lesz, hogy az Agykontroll és a Prananadi megtalált, majd egyéb tanok, amelyek vagy megmaradtak, vagy elhagytam őket, mert továbbléptem, és ők nem jöttek velem. Ami viszont velem jött az a tánc, az alkotás, az írás, a gyógyítás, és a segítségnyújtás, (amennyiben kérik).
Spirituális életem sokszínűsége minden irányban szerteágazó, hisz benne lehet mindaz, amely végigkísérte eddig az utamat, amit tanultam, és amit továbbadhatok, ha kérik.
A tanulás nem állhat, és nem is állt meg. A több, mint tíz év, amely az új világba való belekóstolás óta eltelt,– bár meg kell mondanom, hogy az a világ mindig is velem volt, és ott van mindenkivel,– tanultam Cranioszakrális terápiát, egy Atlantisz Emlékezete Önismereti társasjátékot, és Lenormand kártyát.
Mindhárom technika sok ismeretet, tudást, és segítségnyújtást ölel fel, és ad lehetőséget arra, hogy másoknak az elakadásaiban segítsen általam.
Most, pedig 2019. szeptemberétől Color Genetics az új tanulási formám, amely kétéves tanfolyam, Családfelállítás+Aura Soma.
A lázadás, a megnyugvás, a tanulás, az esetleges tudás, a befogadás, mindezek kiterjesztése, a látható, és nem látható szépség, és a csúf találkozásai, a jó és a rossz, (ha van egyáltalán ilyen) kiegyenlítődéseit, ugyanakkor önmagamat, nap,- mint nap tanulom.
Alkotó emberként tudom és élem, hogy minden eltöltött perc egy alkotás, és rajtunk áll, vagy bukik, hogy ez az alkotás hogyan alakul. Gyógyító és utat mutató tanácsadóként, pedig bízom abban, hogy sok rászorulónak tudok majd a jobb életminőséghez segítséget nyújtani.
Keress, hát bátran, bármikor, ha elakadásaid vannak, vagy csak egyszerűen fájdalomhoz hasonló szorítást érzel a szíved tájékán!
Addig is, pedig a szeretet és a fény legyen veletek!