Tegnap délután sétáltam. Elmentem a napsütésben a kedvenc helyemre a már Lőrinchez tartozó parkba. Ott napoztam, meditáltam kicsit, és fotóztam a csodálatos felhőket, amint elhaladtak felettem a vakítóan kék égen. Nemsokára jött a zuhéj és háromszor próbált eláztatni, de mindig sikerült valami fedelet találnom, hogy ne ázzam, hiszen nem volt nálam esernyő. A park hátsó részén, jópár hete nem nyírták le a füvet. Derékig érő fűben gyalogolva a célom felé, pillantottam meg a kis pillangót, amely előzetes „pillangó, pillangó, gyere elő!” hívásomra érkezett, a hívás után 15-20 perccel, és még fotózni is engedte magát!
Pillangó a fűben
