Sok dolog zajlik a térben. A bolygók, és az anyagi világ, az energiák, és az emberek valahogy olyan az egész, mintha lebegnék, és valahol a világ végére érve, lenéznék.
 
Már nincs mindig kedvem leülni a világ végén, és lóbázni a lábam, mert akárhogy szeretném kizárni a korlátozó hiedelmeket, az üss, vagy fuss reakciókat, ezek követnek, és settenkednek.
 
Nehogy elfelejtsük.
 
A középkorban a piacon a kikiáltó dobolta ki az éppen aktuális miheztartásvégett kötelezően “ajánlott” létformákat. A piactéren volt a szégyenpad, és az akasztások, kivégzések a tömeg jelenlétében zajlottak.
 
Most minden fórumon hallhatod a dörgedelmet. Látod a plakátokat, hallod a BKV-n, a vasúti peronon, akkor is, ha nem nézel híradót, és a hülyeség nem dől rád félóránként a kereskedelmi rádiók zene közti hírei által.
 
De a pellengér megmaradt.
 
Akkor is oda való vagy, ha oltottak, akkor is, ha nem.
Akkor is rettegve öleled meg a szeretted, barátod, szerelmed, ha már szétszakad benned a vágy, annyira hiányzik a testi kapcsolat.
Mert ez az egész erről (is) szól.
 
Hétfőn, második hete közös meditációban gyógyító energiát küldünk beteg embereknek, akik merik kérni a segítséget. Jó tenni mindezt, és jó megcsinálni rendszeresen a tavaly készült, Dr. Joe Golov 20 meditációját, vagy bármilyen olyan meditációt, mely a földet, az embereket, a lelkeket, a félelmeket gyógyítja, és erősít minket, visszahozza a vágyat, és az erőt arra, hogy tudjuk, együtt, egymásért vagyunk, itt már évezredek óta, azóta, hogy a Szellem, a Mindenható, a Legfelsőbb Tudat megteremtett. Áldás.