Lehet, hogy az időjárás borússága, lehet, hogy a vágy, hogy más is történjen, ami mostanában nem, a lakásunk közelében lévő könyvtár ajtajára pillantva, vásárlásból jövet, eszembe jutott, hogy évek óta nem vagyok könyvtári tag, és a 70. születésnapomra vártam anno, hogy ajándékként, ingyen tag lehessek. Hát bementem, és kölcsönöztem három könyvet, az újraindított tagságomat kihasználva. Regényekre vágytam a sok spirituális, önismereti, és sikertörténeteket megosztó, mindig félig elolvasott könyv után.
A három könyvből kettőt két és fél nap alatt kiolvastam.
Ahogy kamasz, – és ifjú koromban, amikor a takaró alatt égett az elemlámpa, amikor a tankönyveim Jack Londont és más izgalmas könyveket rejtettek.
Nem beszélve arról, hogy magam is az írásaim, és az érzékelő csatornáim által, valahogy mindig megérzem melyik könyv az, amelyik nekem most éppen szükséges. Így volt ez akkor is, amikor könyvkereskedő voltam, – 22 évig, másodállású, a tanítás mellett, amikor volt, hogy már hajnalban indultam a bevásárlókocsimmal, és délután ott árultam a könyveket az iskola bejáratánál, – és, amikor 9 évig az MTI-ben volt könyvesboltom. Ezzel az érzéssel, a megérzéseimmel a könyvekhez tudtam egyszemélyesként 22 évig fennmaradni.
Amikor egy könyvet végigolvasok, melyet nem tudok letenni, mindig hiány keletkezik bennem. Ennek még nem tudom az okát, talán folytatnám, talán ott lennék még, és még a főhősökkel, talán magam is olyan kalandokra vágyom. De aztán elcsendesedik, és beivódik a saját szín, illat, és írásvilágomba az olvasott élmény.
E könyv kapcsán eszembe jutott az egyik általam írt számomra is elképesztő novellám, mely csak úgy hussant ki belőlem egy délutánon.
Novella címe: A liliom illat.
Itt elolvashatod.