Sokunk vízválasztóként emlegetjük a 2020-as évet. Volt előtte már a 2012-es, és a 2008-as, amelyek egy-egy lépcsőfokként ajánlgatták magukat a fejlődésre, vagy a totális visszafordulásra.
Akik szokásokról írnak, mint azt említik, hogy a szokásokat úgy lehet átváltani, ha másfajta szokásokat telepítünk”” helyettük, úgy, hogy sokszor csináljuk az újat, a jobbat, azt, amely előrevisz.
Az elménk viszont harcol a régebbi számunkra nem igazán előremutató szokások megtartásáért, így a legváratlanabb pillanatokban vesszük észre, hogy megint ott járkálunk, ahol két éve, akár.
Tavaly kb. két hónapon át a karantén után, és fricskát mutatva a karanténnak, és a vírusnak reggel hétkor már a lépcsőt jártam, hogy aztán két-három órát a szabadban, meditáljak, táncoljak, sétáljak, és gyalog húzzam fel utána magam a 9. emeletre. Mindez boldoggá és erőssé tett.
Szerencsésként, a beindult táncos lehetőségeket kihasználva, előbb visszatérve a NIA tánchoz, majd egy háromnapos elvonuláson NIA táncosokkal és Sőtér Saci csodálatos táncvezetővel, megalapoztam a változást, a rendszees, és újfajta mozgást. Legalábbis úgy hittem egészen júliusig.
Amikoris jött a hidegfront, sok eső, a vizes fű, a nyomott időjárás, a hiába nem hallgatok híreket, mégis bekúszó félelemkeltő történetek elkezdték kihúzni a lábam alól ezt a biztos új szokás talaját, és elkezdtem reggel tovább aludni, napközben a lakásban addig húzni az időt, míg minden kedvem elment attól, hogy kimozduljak.
Viszont az Univerzum felkínált egy új lehetőséget. Molnár Marianna biztatása, hogy írjam meg a könyvem a gyógyulási folyamatomról, és ajánlása Szabó Katalin nyomdai előkészítő megismerésére, új ablakot nyitott, majd kinyílt az ajtó is, mert ettől kezdve írtam, egészen szeptember elejéig, amikoris, meglátva, hogy majdnem lekéstem az akciós nyomdai leadásról, három napos folyamatos írással szeptember 9-én befejeztem a könyvem első változatát.
Azért az elsőt, mert visszajelzések, és saját olvasásom alapján, már, lassan egy éve, látom, hogy van rajta mit csiszolni, de maga a könyv a maga céljával, belső tartalmával, külső megjelenésével páratlan, és alap, amelyet minden érintett kezébe adnék, és amelyet sok-sok nőnek, férfinek el kellene olvasnia.
Kétszáz darab könyvet nyomtattunk, bízva ebben, és azt gondolva, hogy két-három hónap alatt mind elfogy, de jött a Covid, és a könyvbemutatók lehetősége befuccsolt, és nagyjából így van ez mai napig is.
Még kb. 90 db könyv áll rendelkezésre. Várják az olvasókat, alapítványokat, érintetteket, és hozzátartozókat.
Könyvemből megérted, mit jelent egy mély szakadékból úgy kimászni, hogy bár lemegy a bőr a lábadról, kezedről, de tudod, hogy élsz, hogy itt vagy, és megint te voltál az erősebb.
Ma, pedig már harmadik napja kis lépésekkel, – de folytonosan tervbevéve, – szabadtéri erőgépekkel kezdtem a napot, és nagyon boldoggá tett az új szokás kialakításának elindítása.
Könyvem megrendelhető: www.ronaikatalin.hu, vagy messengeren.