Tegnap este a tánc után valahogy arra keveredett a szó, hazaindulás előtt, hogy min szoktunk „morogni”.
Ez a téma igencsak „betalált” nálam, hiszen, volt olyan szándékom, régebben, indítok egy sorozatot, írásban, vagy szóban, amely témája : „Mindennapi morgásaim” lett volna…
Aztán rájöttem, mivel, a szavak teremtő erővel bírnak, attól, hogy naponta leírom,vagy elmondom, mi az, ami zavar a külvilágban, attól, nemhogy jobb lesz, hanem lehet, hogy, rosszabb.
Mert, miért?
A Föld napja, NEM csak egy nap.
Emellett, minden rezgés, és ha morgok, a morgás lehúzó rezgése összeadódik a problémával, és ez nem tesz jót se nekem, se a környezetemnek.
Nem beszélve arról, hogy jelenleg olyan erős energiák vannak, melyek által, amire gondolok, tüstént, vagy másnap meg is jelenik.
A KöKI metróvégállomás feletti átjárót borító szemét, a beázások, a vasútállomás állapota miatt hiába morogtam, a látvány nem változott, sőt…
Ettől még nem kell túllépni rajta, de ezen rugózni, valamint azon, hogy mit mondott az x, és y, abban tudom, hogy nem viszi előre az életem.
Az egész élet egy folyamatos tanulási folyamat, ráadásul, minden oldal nézőpontja egy teljesen másik látásmódot is mutathat, saját szívbéli szűrőm kialakítása elég nagy feladat.
8 éven át, év végén én rendeztem a Virányos Általános iskolában az „Érmesek Szemléje” címmel fémjelzett év végi kulturális „seregszemlét”.
A 8 év alatt megtapasztaltam, milyen a színpaddal szemben állva utasításokat adni, milyen a színfalak mögött a szereplőket irányítani, és milyen színpadra állni magamnak is, egyik évben, – mit sem sejtve akkor, hogy mekkora lesz számomra ennek az emléknek az értéke!, hisz én „rendezhettem” arra az estére Járai Mátét, mint Madárijesztőt, mert az Óz egyik jelenetét formáltam színpadra, lányaimmal, – Hemrik Orsival, mint Oroszlán, Hemrik Zsuzsival, mint Dorothy, magam, mint Bádogember. Ja, és még a jelmezeket is én készítettem! Tehát rengeteg nézőpontom volt, amely szerint megélhettem ezt.
Így vagyunk mindennel, és még a közönség ezerféle látásmódját, érzéseit nem is tudhatom, de az bizonyos, hogy az emlék, leginkább bennem meleget sugárzón, és sokrétűen maradt meg.
Így, hát, igyekszem mindent többféle szemszögből is megnézni, és mindazokat a benyomásokat, napi aktualitásokat, megélt eseményeket, amelyek történnek velem, úgy beépíteni, nap, nap után, mintha a mindig a SÁRGA ÚTON járnék vidáman dalolva, együtt lépegetve…
Kép forrása: Pinterest