Azért, persze, egy dolog a lakásban órákon keresztül fülig érő szájjal olvasni, és köszönni a köszöntéseket, és elmerülni önnön magam csodáinak elismerésében, és más, másnap, kimenni a „világba”, ahol belemásznak az aurámba, ahol ugyan a köszönöm szépen, és a kérem szépen elő,- előbukkan, de a fekete uralkodik, lélekben, és ruházatban egyaránt.
Tudom én, értem én, nagy a gond, sok a gond…
Mégis, mennyire kedves tud lenni az a férfi, aki úgy lép be a közös liftbe, mely a koszos, pisiszagú, emberi trágyával megkent alsó szintről a metrószintre visz, hogy: „Jó reggelt mindenkinek!”, – és még hozzáteszi: „Így jobban indul a nap? Ugye?”
Vagy az a hölgy, aki, miközben előreenged a másik lift ajtóban, megdicséri a hajamat, és azt mondja, merész, dizájnos, egyedi, érdekes… Mindegy, hogy így is gondolja-e, azt hiszem, igen, hiszen mosolyog hozzá, és el is köszön, amikor kilépünk a liftből, mert az „érdekes”-nek van egy mellékzöngéje, amely nekem azt juttatja eszembe, hogy „hát egy kicsit furcsa ez a nő…”
De, nem baj, mert már tudom, hogy szükség van arra, hogy furcsa legyek, szükségem van arra, hogy én én legyek. Nem azért, hogy meglássák, hanem, ahogy tegnap Magdi, régi ismerős, miközben átvette a könyvemet, megjegyezte: „ugye ez az egyéni haj önbizalmat ad?”
Igen, azt, önbizalmat, s, bár az agresszíven szavakkal nekem támadó férfit nem tudtam megállítani a Sparban, ahol belépett az aurámba, és hiába blokkoltam még az önkiszolgáló kasszánál, félre akart lökni, de legalább szóltam neki, hogy álljon odébb. A válaszát nem írnám ide….
Ma a 8-os tanulóknak is elmondtam. Nem számít, hogy mi a diagnózisuk, nem számít, hogy mit hisznek magukról, tudjanak róla, hogy mindegyikünk egy-egy kincs, amely egyedi és megismételhetetlen, és ennek szellemében, gondolkodjanak arról, milyen iskolát, vagy további életet választanak.
A fotó lassan négy éves, fantasztikus tehetséges Asztalos Judit készítette rólam, arra a honlapra, melyen azért jelentem, meg, mert, a Covid alatt, egyetlenként, először a Zoomon távban tanítottam amerikai gyerekeket kézművességre, addig, amíg a negyedik tolmács is ki nem dőlt mellőlem….
Ezekről a történetekről még nem meséltem. Fogok….