A kaleidoszkóp.
Tükörprizma, színes gyöngyök, apró színes műanyagtörmelék, – sokszor színes Tik-tak-os tartóból kalapáccsal szétverve, – henger, pauszpapír, átlátszó fólia.
Kaleidoszkóp. Belenézel, látsz valamilyen csodás képet, a sok-sok színes micsoda mandalába rendeződik, és képet alkot.
Aztán fordítasz rajta egyet, és megint másik kép látszik, az alap ugyanolyan, mégis az összkép más, lehet, hogy jobban tetszik, lehet, hogy kevésbé.
Minden forgatásnál egy-egy újabb csoda tárul fel.
Soha nincs ugyanolyan, mindig van benne változás.
Ilyen az életünk.
Ilyen az életem.
Ilyen vagyok.
Van bennem nő, anya, lány, nagyanya, gyermekeit, unokáit, vejeit végtelenül szerető ember.
Van bennem kézműves alkotó, festő, képeslapkészítő, élethű figurakészítő, baba, báb, marionett készítő.
Van bennem segítő, gyógyító, Lenormand kártyával, Atlantisz Emlékezete önismereti társasjátékkal, kranioszakrális terápiával, belső utazással és nemsokára még bővül.
Van bennem egy író, egy szépséges mondatokat szülő nő, ki végigjárta a melldaganatból való gyógyulás útját, s megírta egy könyvben, amely tavaly „A daganat mint ajándék– Még jól is jártál” címmel magánkiadásban jelent meg .
Van bennem egy romantikát kedvelő, elmerengő, szerelmes bölcselő, kommunikációt, ölelést, érintést kedvelő.
És nem utolsó sorban bennem van a fejlődés, a rálátás, a meghallgatás, és a lehetőségek mezője, körülöttem pedig a mező mindezt összekapcsolhatja veled.
Forog a kaleidoszkóp.
Látom a mandaláimat, látom az életem eddig, és tovább, látom magam, érzékelem a változásokat, érzékelem, hogy szüksége van rám a térnek.
– Meg lehet ebből élni? – kérdezték már sokszor a tevékenységeim kapcsán.
Nem, nem lehet ebből megélni, de lehet morzsákat gyűjteni, és összerakni, hogy megint egész legyen neked, nekem, és a közösségnek.
Keress tehát bátran, bármiben tudok én adni neked valamit, amellyel a te kaleidoszkópod is színesebb, szebben csillogó, vagy változatosabb képet mutat.