Egy tanulós, felszabadító kacagásokkal tarkított tanfolyami nap után, miközben az utcán tombolt az indián nyár, elgondolkoztam hogyan is épül fel ez az élet, hogyan működik a jelenlét, hogyan építjük fel a múltunk tisztogatásával a jelen életünk.
Mert a jelenlét azt tanítja, élj, nézz meg mindent, szagolj meg egy szem mazsolát, fogd, érintsd a bőrödhöz, csak aztán kapd be, ízleld, forgasd a szádban, aztán apró harapásokkal rágd szét, és, csak miután minden ízében érzed, és tudod, hogy Ő a mazsola, azután nyeld le.
Ugyanezt ajánlja más céllal az a tanítás, hogy a falatot minimum 36-szor rágj meg, mert így hamarabb megtelsz, eközben odafigyelsz, amikor eszel, az ízekre, a szagokra, az élményre.
Mindezekhez lelkünk súlyait le kell engedni. Azt, hogy érezzük az élet ízeit, hogy megtaláljuk a legjobban, a legszebbet, a legízletesebbet, a saját örömünk összes forrását, ahhoz kellenek a mélyrenyúló múltgyógyító terápiák, segítségnyújtás, és a belátás, hogy mindenki, aki velünk bármilyen kapcsolatba került, csak azt tette, amit abban a pillanatban a legjobbnak hitt, még akkor is, ha ez esetleg másnak életébe, egészségébe került. Mert így lehet eljutni a feltételnélküliséghez, és az önszeretet kiterjesztéséhez. Hála és béke.
(Ha bármilyen elakadásban segíthetek, keress meg! Lenormand kártya, Atlantisz Emlékezete Önismereti társasjáték, és sok szeretet vár nálam, általam.)