“…A döntés után kezdődik az igazi küzdelem, az igazi harc, a fájdalmak, a további sérülések veszélye, a légüres tér, amikor bekötött szemmel kell végigmenni egy függőhídon zuhogó víz felett. Igen. Aki nem bírja, az is ugyanolyan hős, mint, aki meggyógyul, aki tovább él, aki mesél, mert azt is látni kell, hogy hányan vagyunk, akik továbbvisszük a fáklyát, és világítunk azoknak, akik még tapogatóznak a sötétben… Az a hit, az a „döntés”, amely bennem munkált, és megváltoztatott, a daganatot „ajándékká” változtatta.”
A könyv születéséről beszélgettünk Oláh Andreaával.