Szerda este fél kilenc, épp vége a táncnak.
Hála sokan voltunk, sok mosoly, sok ölelés, sok jó energia. A szúnyogok harcra készen zabálnak minket, a fejünk felett a tánc kezdetekor többször elhúz, zenét elnyomva a szúnyogírtó szert szóró repülő. Jó nagyot szippangatunk belőle, Lehet, hogy később ezért vadulnak meg még jobban a vérszívók.
Fél kilenc, mennem kellene, a testem maradna, a szívem is, de a majd egyórás út gondolata elindít. Beszélgetve indulunk, majd beszélgetve érkezünk a Nyugatihoz. Az órám 9 órát mutat, a kényelmes, kellemesebb vonat elvileg 9.03-kor indul.
Tudom, az órám egy percet siet. Rohanok, A ceglédi vonat kröül egy lélek sincs, a kalauz éppen kezd jelezni, hogy indulhat. Rekordot döntöttem, még nincs, vagy épp most fordult át az idő kereke 9.03-ra.
Látva, hogy a kalauz az indulást jelzi, hatalmas kiáltás szakad ki belőlem:
– Még ne! Várjon!, és ezzel az energiával fel is kapaszkodom, hálát lihegve az ég felé, a vasút felé, mindenfelé.
Az automata ajtót nyitom, amikor a vonat elindul. lehuppanok, megnézem a telefonomon az időt, 9.03-at mutat.
Hogy nálam, a telefonomon megállt-e az idő, nem tudom, mert, amikor a kalauznak megköszönöm, hogy még elértem a vonatot, közli velem, én nem ehhez a vonathoz jöttem, mert már két perc késéssel indultak el, ebben azért is bizonyos, mert az ő órája az induláskor 9.05- öt mutatott!
A velem szemben ülő hölgy, ekkor megnézi a telefonját, és csodák-csodája az ő telefonja is, – ahogy az enyém is,– két perccel, a vonatban helyem elfoglalása után 9.05-öt mutat!
Ekkor már más feladatom nem maradt, mint folyamatos hálát rebegni, abban a 14 percben, amíg a Nyugati és a Köki közt a klímás kocsi, – eredetileg IC-s két vagon egyikében, – üldögélek, kicsit le, – és elengedve mindenféle játszmát, hogy aztán a 14 perc elteltével, egy BKV busz segítségével, és némi gyaloglással a lakásom, és az ágyam biztonságába érjek.
Történt-e már veletek is, hogy szinte megállt az idő, ha valami fontos helyre időben kellett megérkezni, és csak arra fókuszáltatok, hogy oda szeretnétek érni időben, mert a lelketeknek arra a pontos érkezésre saját belső fényetek miatt szükségetek volt?