A világot, amelyben élünk, az anyag, amelyben létezünk, a hiány energiája mozgatja, s ez lehet jó, lehet rossz.
Sosincs elég. Soha nem jó, soha nem találjuk, de ez az energia által születtek világraszóló felfedezések, találmányok, s ez az energia van a fogyasztói társadalom alapjaiban is.
Magam is belecsusszanok néha, s nem mindig azért, mert a „piac”, ez a kapitalista szemlélet ezt kívánja, hanem mert a belső késztetésem erre sarkall, akár, amikor alkotok, az is egyfajta hiánykitöltés, amikor valakinek segítek, a visszajelzés, az öröm energiájában mutatkozik meg hiányaim kitöltésének szándéka.
Most, amikor az üzletek, csurig vannak mindennel, és a minden mindenével is, annak, akit a hiány mozgat, mindig mutat egy kis rést az anyagi világ, azt, hogy van jobb, és ebből kérek még, még, még.
A karácsonyi fényeim minden évben gazdagodnak egy-egy új szerzeménnyel, aztán, észreveszem, hogy minek, már annyi van… Ekkor elajándékozom.
Mióta egyre inkább az érdekel, hogy bár enni kell, és ruházkodni, – hiszen, szeretem is, ha jól érzem magam a bőrömben, a ruháimban, – egyre inkább érzem a rengeteg tárgy feleslegességét.
Bár még elkap engem is a sétálgatás a boltban, de valamilyen meditációs elrévülés idén mindez, – lehetőleg kikerülve a tömeget, – ami, persze lehetetlen, így a karácsonyra készülődés őrülete táján.
Mindenesetre, azt már érzem, a hiányérzet energiája nem mindig jó irányú.
Mert minden van. Az Univerzum gondoskodik mindenről, csak ki kellene nyúlni érte, csak tudni kellene, melyik pillanat az, amikor kinyúlunk.
Mindezt megmutatja a belső béke, amelyet csak magunk által, és nem a boltokban való sorállás alatt élhetjük, érhetjük el.
Jó önmagammal, önmagamban lenni, és megérezni azt a bizonyosságot, melyet nagyon rég kerestem. Mert így töltögetem a hiányt önszeretetemmel, és biztonságommal, itt a sok pici apró fény társaságában, mielőtt jövő héten felfénylik a fény mindannyiunk számára.
Illusztráció: Selyemképem. Jelenleg Győrben vásárolható meg az Égbolt boltban.