Ha már nyugdíjas vagy, amire olyan sok éven keresztül úgy gondolsz előre, hogy akkor majd egy kávé, vagy tea mellett a teraszon üldögélsz, kiolvasol kétszáz könyvet, minden nyarat az olasz tengerparton a homokban pihenve töltesz, ősszel barátnőkkel egy kávézóban üldögélsz, és csacsiságokról beszélgetsz velük, (ahogy Bécsben, Brüsszelben személyesen, vagy filmekben láttad,) és semmi, de semmi dolgod…
Aztán eljő a várva-várt időszak… és sok minden másképp alakul, de ugyanakkor a saját választásod az, hogy változtatsz.
Egyrészt, megteheted, hogy sokszor, és egyre többször TÉNYLEG MAGADAT VÁLASZTOD, hogy megnézed, mi a jó neked, a testednek, a lelkednek, és, akárhogy is alakul, kiderülhet, hogy nem a semmittevés a dolgod, hanem az igazi tevés, de azt már úgy, hogy nincs időhöz kötve, csak az örömhöz, a mosolyokhoz, a bizonyossághoz, hogy elérkezett az az időszak, amikor a választásaid teremtenek, és nem csak önmagadnak, hanem a körülötted élőknek, és a világnak.
Ha benne maradsz a taposómalomban, amely lehet a saját benső taposómalmod, akkor ez a jó esetben 20-30 év ugyanolyan lehet, mint az előtte eltelt időszak, amikor minden mindig ugyanúgy történt, vagy legalábbis az volt a megnyugtató.
Viszont az a jó hírem, hogy, nem kell megvárni a nyugdíjas kort, mert lehet választani változatos életet, ha csak egy picit mást csinálsz nap, nap után, ha csak egy fél órát sétálsz, táncolsz, kirándulsz, beszélgetsz, ölelsz, már tettél egy nagy lépést saját magadért, és a világért.
Lépjünk, hát együtt bele abba az újba, amit ma teremtünk, és amiért már este hálát adhatunk önmagunknak, s amiért megölelhetjük önmagunkat!
Illusztráció: Art Journal lap az új naplómból.