Ma reggel rájöttem, hogy az az igazi öröm, amikor ráébredek arra, hogy minden, ami a komfortzónánból kilök, jó hatással van rám, mert változásra serkent.
Lásd tegnap esti fúrás, mely este úgy tört rám, és az egész házra, mint egy ébresztőőőőő.
Első gondolat: – Jól hallom?! tényleg fúrnak?? este???? fééééél kilenckor???? és még cifrázza is, mint a fogorvos??????! Forgatja a fúrót a betonban. Dzsuuudzsuuuudzsuuu! hangosabban, halkabban gyorsabban, lassabban.
Kis csend.
– Na végre!
Aztán újra!
– Azt a leborult szivarvégét! – mondta volna a nagyapám, ha hallhattam volna, ha szivarozott volna, ha egyáltalán ilyen mívesen káromkodott volna…
Forog a fúró, forog dzsuuuuuuu, dzsuuuuu, dzsuuuu!
Valaki ütni kezdi a radiátort!
Mi ez börtönprojekt, megy az üzenet?
– Hagyd már abba te….. – és biztos nem a leborult szivarvég csúszik ki a szája csücsökéből….
Kis csönd.
Nagy levegő, próbálom tovább hallgatni a Heal Summit előadást.
És jön az újabb….
Már csak röhögök…
– Ilyen nincs…
A fúró forog, zeng az egész ház, a radiátort veri az akárki, akár egy bohózat.
Aztán tényleg csönd lesz. Kb. húsz percig fúrtak., a 44 lakásos panelben sosem derül ki, ki volt.
Reményeim szerint, este nem ismétlődik, mert a panellakásban egy ilyen akció tényleg olyan, mintha a fogorvos székében ülnék.
De végül bennem megszületik a hála, hisz csönd lett.
Nahát, mekkora öröm! Lehet, hogy a lakó helyet csinált a tavasznak, hogy minél előbb bevackolhassa magát nálunk?
Aztán reggel meglátom, hogy Izlandon kitört egy 800 éve pihenő vulkán. Lehet, hogy azt is megfúrták, azért tört ki? Ki tudja, ez a világ nagyon vicces….