Köszönöm a nyüzsgést, a megosztásokat, a figyelmet, a megrendeléseket.
2020. augusztusában, amikor Molnár Marianna sokszoros biztatására, és a bennem amúgy is feszülő történeteim továbbadására, minden zsizsegett bennem, és tényleg napvilágra vágyott, akkor belevágtam.
Mert szerettem volna megmutatni mindazt, amit megéltem, mindazt, amit tapasztaltam, a segítők, földi, éteri, saját belső hangjaim, az írás, a családom óvó léte, a táncok, a napok, s azt, hogy mindig találtam valami gyönyörűt, és egyre többet, az élet végletessége, és az én végtelenségem, mellett. Ezek a megélések mind-mind „pódiumra vágytak”.
Olyan „pódiumra”, amely nem a tanári elkülönülést mutatja, hanem, amelyben magam mellé emelhetek mindenkit, aki nem látja, aki fél, – hiszen én is féltem, de ezt is be kellett vallani, elfogadni, és megmutatni, – és mindenkit, aki még az erdőben jár, elveszve, hatalmas szablyáját ereje fogytán meg se tudja emelni.
Sok mindenről írok a könyvben, arról is, hogy hányszor jött elő a folyamat alatt, az az énem, – amely még manapság is előkukucskál, – az, hogy mivel én jól, s egyre jobban vagyok, vagy, csak talán egy fokkal jobban, mint a másik, aki mellettem ül a folyosón, már négy órája, a kemóra, vagy a sugárkezelésre várva,, a sötét, nyirkos, neonvillogással nehezített folyosón, – a MEGMENTŐ SZEREP.
Ami kódolva van bennem, s amit ma már amint meglátok, reményeim szerint időben leállítok.
Mert más fontos információkat közölni, jó orvosokat, segítőket ajánlani, mint belemenni más traumájába, miközben magam is abban vagyok, és „okosakat” mondani.
Ez a könyv nem erről szól. Ez a könyv a ráébredés, a rácsodálkozás, egy, egy éves folyamat története, naplószerűen.
A folyamat után egy évvel megint, visszatekintő, krónika, amely 143 A4-es oldalon íródott meg, Molnár Marianna segítő energiáival táplálva, és Szabó Katalin Nyomdai előkészítő áldott, meleg hangjától, és segítő szakemberi vezetésével, amelybe még az is belefért, hogy október 1-én megérkezett hozzám a 200 db könyv, és 3-án a daganat elleni világnapon 20 db könyvvel megjelenhettem Gödöllőn, egy aktuális rendezvényen.
A könyv az én történetem, de számtalan olyan gondolat és mondat olvasható, vagy megbújik a sorok között, amely segíthet, legalább annyit, hogy arra az időre eltűnik a „miért én” kérdés, és helyette velem járjátok az utat, amely út, egy állomásán az egynapos zarándoklaton, – 2020. júliusában, – megpihentek velem, olvasás közben, és elméláztok azon, hogy élni mennyire csodálatos dolog.
Köszönöm, tehát mindenkinek, aki érdeklődik, és megrendelte, megrendeli, mert el szeretné olvasni, hogyan találtam rá az életemben a mai életöröm magmájára, és annak egyfajta amúgy kihagyható indítógombjára.
Illusztráció: Egerben a Regea Alapítvány rendezvényén megnyert különdíj torta, a gyógyulási folyamat alatt készült alkotásaimért, melyekkel pályáztam, s amelyek a falon láthatóak.