Elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt.
Aztán, hiába tudtam már, hogy ma nem kell 5-kor felkelnem, hogy tétován topogjak percekig a visszatérés és az álom határán.
Nesze nekem. Annyi teendő zakatol a fejemben, hogy elfelejtettem, pedig az álom elég érdekes volt, amelyet otthagytam, és kíváncsi lennék a folytatására. No, talán máskor.
Aztán beindult az agyam, a feladatok csak nem engedtek tovább szunyókálni, pedig bébipózba gömbölyödtem…
Mi a kell, és mi a lehet? Épp a minapában beszéltem arról a suliban, hogy milyen, amikor magamtól frissen ébredek, amikor nem „kell”, és milyen, amikor tudom, hogy 7-kor a buszon kell”” lennem, hogy beérjek a suliba, és elő tudjak készülni az óráimra, át tudjak állni egy másik üzemmódba.
Előkészülős vagyok. Minden mindig elő van készítve, mindig végiggondolom, mire van szükségem, és, ha bármi megzavar, kizökkenek. Ugyanezért, viszont, mindig, még a reggeli rohanásban is van valami pluszra időm, és ilyenkor szoktam elcsúszni az idővel, okot adva magamnak az önbántalmazásra, a szidásra, hogy miért csinálok stresszt, amikor egyébként nem kellett volna.
Ezek az utolsó pillanatban megérkezett feladatok mindig kihívások, jöttem rá, és ezeket szeretem. Valamilyen olyan dolog, ami mutat valamit, talán, hogy engedjem el a konrtollt, talán, mást, de a feladat megmutatja magát.
Tegnap tánc előtt rám jött a nyomtatás, egy ajándékhoz szerettem volna valamit kinyomtatni, de kiderült, a fekete festéknek annyi, a nyomtatási előzményeket nem ecsetelem.
Totál kibuktam. Honnan lesz most festékem, hisz, ma lezár minden?, és egyébként is Csepelre járok festékért, már évek óta…
És jött az ötlet. „Halálmegvető bátorsággal” rongyoltam be a KÖKI Tesco mellett árusító kellékeséhez, ahol hála, egy darab festék rendelkezésre állt!
És, tessék, ha a magamat szidni való tevékenység nem jön, ez nem derül ki, és itt álltam volna festék, és nyomtatási lehetőség nélkül, amely, ugyan lehet, hogy nem is fog kelleni a szünet alatt, de…
„Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, semmi sem ellenkezője annak, aminek látszik.” (Acces R).
Vagyis ajándék minden, amit ajándékká tudunk tenni…
Legyen hát minden percünk ajándék, mert megérdemeljük mindezt.
Ma, amikor megszületik a fény, építsük magunkba, és világítson nekünk az úton!
Áldott ünnepet!