Szeretem a színeket. Valahogy mindig kötődtem hozzájuk. Mélyen ágáltam a sötétkék-fehér kombináció ellen, a fekete ellen, azok ellen a színek ellen, amelyek egyforma maszlaggá változtatják az embereket, mert amit viselünk, az tükröz minket, és visszahat ránk, ahogy a halálfejes maszk is visszahat a viselőjére.
A színek is ugyanolyan rezgések, mint mi magunk.
A színek rezgései gyógyítanak, – lásd kristály és fénygyógyító készülékek, Aura-Soma, kristályok viselése, kristályvizek.
Volt egy „mostoha nagynéném”. Nem azért volt mostoha, mert bármikor is találkoztam volna vele, hanem, mert nagyapám első házasságának „gyümölcse” volt, amúgy más történetet nem is igen tudtam róla.
Irénnek hívták, és Amerikában élt, Miamiban. Ma is megvan az a fotó a családi albumban, amelyen a nagynéném egy óriás Buick előtt pózol, fehér, vagy rózsaszín ruhában. (Fekete-fehér kép kapcsán ezt nem lehet tudni.)
Anyám totálisan elitélte Irént, (valahol irigyelhette szerintem, mélyen), mert világos színekben járt bár talán annyi lehetett, mint én most, de Irén egy levélben megírta, ott „Kint”, mindenki vidám színeket visel, nem beszélve a Hawaiban férfiakon is látható nagymintás ingekről, és a borzalmasabbnál borzalmasabb nyakkendőkről, ezért, aztán a tőle kapott csomagokban található ruhadarabokkal paprikás irigységre kárhoztathattam az osztálytársaimat.
A színek, és a formák megváltoztathatják rezgésünket, erről tanulok a Color Genetics tanfolyamon is, mely sajnos hónapok óta szünetelni kénytelen, de a színek mindig velem vannak, akár varrok, akár festek, akár megtervezem, hogy mit veszek fel.
1986-ban Bulgáriában vásárolt Benetton zöld pólómat tavaly iktattam, nagy szívfájdalommal, egyszerre, az ugyancsak 34 éves Benetton zöld átmeneti kabátommal, amelyet ott vásárolt nekem anyósom. Egy látogatásuk alkalmával, ő vette, de én teremtettem, a neki kobaltkék, nekem Benetton zöld kabátot, ott, ahol épp csak megálltunk nézelődni, egy autópálya melletti ruhaboltban.
Hogy miért jutott eszembe mindez? Azon gondolkodtam, hogy a ruha és a színek megváltoztatásával mennyire másként tudunk megjelenni, s, hogy színekkel is képesek lehetünk magunknak jó energiákat, és örömöt adni.
Bogi unokám megkért két hete, hogy a köszöntésemre magával hozott Anna-Barbijának ruhát varrjak.
Kicsit nehezen indult be a projekt, – bár volt idő, amikor a karácsonyi ünnepek anyagi fedezetét Barbie ruhák varrásával szereztem meg, – aztán alig bírtam abbahagyni, így a baba több garnitúra ruhát kapott, előre elképzelve magamban legkisebb unokám boldog mosolyát.
Mert, ahogy Anna baba, mi is úgy alakulhatunk a ruhák által, a színek által.
Ketten is azt mondták, akiknek megmutattam a fotókat, hogy az egyik kollekciót ők is szívesen felvennék, hát még én!