Nem értek az asztrológiához, sem az asztrozófiához, csak hallgatom, amikor a bolygóállásokról beszélnek, és megpróbálok figyelni, értelmezve, beépíteni.
Azt veszem azonban észre, hogy ez így kevés.
Tudjátok, akik engem olvastok, hogy igyekszem pozitív történeteket meglátni, legfőképp azért, mert szeretnék a saját magamnak is ártó morgásaimról leszokni, és, mert, ami kint, az bent, amit sugárzom, azt kapom, ebben bízom, de, hát a trollok mindenfelé ott vannak, a napi történésekben is.
Lidl. Besorolok a kis kocsikhoz, kezemben egy 10-es, tudom; az is jó, és az volt a zsebemben.
“Hátha mégsem, bár ezek a kocsik csereszabatosak”, vétózom meg saját magamat, miközben a pénz nem megy bele.
Leveszem a hátizsákot, próbálom előkotorni a pénztárcám, tudom, van benne kocsihoz való érme, és százas is.
Mögöttem egy nő ordenáré hangon üvölteni kezd, hogy mikor hagyom, hogy ő is kocsihoz jusson. Előbb visszaszólok, hogy mit pattog, hova siet, nem megy bele a pénz. Közben kotrom a pénztárcám, és természetesen, sem az érme, sem a 100-as, amelyet a nő hisztériázása közepette kikotrok, nem megy bele! Ő, pedig okoskodik, közli, hogy a kocsikhoz 100-as kell….
Kiállok, hagyom, hogy a mögöttem csendben várakozó kismama, kendőben gyerekkel bemenjen, akinek, persze azonnal működik ugyanaz a kocsi, és előreengedem a nőt, de közben az agresszió bennem is 150%-ra kúszik fel. Neki tudnék menni, pedig előtte szárnyaltam a napsütésben, friss új frizurával a fodrásztól jövet. Sokáig tart, amíg megnyugszom.
Na ezek az üss, vagy fuss stresszhelyzetek, mellyekkel nem tudok mit kezdeni, még akkor sem, ha tudom, hogy várható, és mivel mindenki, aki külső energiák által befolyásolható, ebben nagyon jól érzi magát, és lubickol benne, ellentétben velünk, akik ezt nem akarjuk, mert békére vágyunk kint és bent.