Újhold napja van. Itt az idő megint egy kicsit tenni magunkért, ebben a szellemben ébredtem reggel 5 óra után pár perccel.
 
Ami a mai feladat volt a múlt heti kontrollvizsgálatok folytatása, alhasi UH, mellkasröntgen, vérvétel. Kettő ma, egy holnap hajnalban, a beutaló szerint. A maiak egy helyszín, de eleve időpont-szerint másfél óra várakozás lett volna közötte.
 
Úgy kezdtem, hogy feltételezve azt, hogy mindent meg tudok teremteni, fél nyolckor már a helyszínen voltam, besétáltam, – na jó, az túlzás, mivel, a szigorú recepciós egy hőmérővel, és egy fergőtlenítő spricnivel elállta az utám, az “védettségi” igazolványom lecsekkolása után, sőt, még azt is megmondta, hogy balra, balra, aztán jobbra, miközben már másokkal veszekedett a nemtudás égisze alatt, – a helyszínre, ahol a vérvétel van.
 
Sosem jártam még ott. A gyógyulási folyamat alatt azon az osztályon, – amely azóta a 16. költözésen átesve, valahol van, – ahol kaptam a kemoterápiát, vették a vért. Aztán elküldtek a körzeti rendelőbe, előbb a háziorvos asszisztensével vívtam, hatalmas kék folt volt a működésének “emléke”, majd a kerületi rendelőintezetben, melynek neve “Egészségház”, de, amely számomra egy egészen mást tükröző hely, álltam be reggel 7 órakor, valahanyadiknak a kígyózó sorba.
 
Ez most más volt. Egyedül voltam! Később is csak egy ember jött. Kedélyesen az idei szilvatermésről beszélgettünk, azután, hogy a vérvételes hölgy, pillanatok alatt átcsekkolta a beutalómat ma reggelre. Felbátorodva, a 9 órás beutalómmal, 8 órakor az UH folyosóján ültem. Fél 9-kor behívtak, és már 9 óra előtt azzal a megnyugtató vizsgálati eredménnyel távoztam, – amelyben amúgy biztos voltam, – hogy minden rendben. Még mindig másfél óránál több lett volna a mellkasröntgenig.
 
Beadtam a papírom. Nemsokára egy idősebb hölgy jött ki és értésemre adta, hogy a gép “olyan okos”, hogy nem tudnak hamarabb megvizsgálni, mert a gép nem engedi. Én bizonygattam, hogy máskor is volt már rá precedens, ő nem sértődött meg, csak otthagyott, akkor még nem tudtam, hogy azért, mert mégis megpróbálta! Két perc múlva már a vizsgálóban voltam!
 
A magammal vitt reggeli étkemet már a Ludovika előtt a tűző napon fogyasztottam el, mély belső békével, és amikor onnan felálltam tíz óra lett volna egy perc múlva!
 
A ma reggeli Csodák tanítása azt tanította nekem, hogy én döntök, az élet Tinderén jobbra érdemes mindig húzni a történetet, a jobb végkifejlet, és a lélek-test boldogsága szempontjából.
 
Hála.