Szerző: Rónai Katalin | febr 23, 2022 | Blog
Előbbi posztban írt témámhoz kapcsolódva jött ez a videó, amely linkjét a hozzászólásokban osztom meg veletek. A gondolataimat, viszont most, amelyek ennek kapcsán eszembe jutottak. Mindig hálát adok a lehetőségekért, lehet, hogy csak utána esik ugyan le a tantusz....
Szerző: Rónai Katalin | febr 23, 2022 | Blog
Van egy billentyű a klaviatúrán. Jó, jó, persze, nem csak egy van! Ez a billentyű az F5, amelyre, ha rányomok, akkor frissíti a képernyőt, frissíti az oldalt, ahol épp tartózkodom. A tegnapi nap kapcsán jutott eszembe. Vajon mi lenne, ha az F5 billenytyűt beépítenénk...
Szerző: Rónai Katalin | febr 19, 2022 | Blog
Ma 3 éve, 2019. II. 19-én volt az utolsó kemoterápiás kezelésem. A könyvemben így írok erről a napról: „A hatodik kemo. 2019. február 19. – Holnap az utolsó! – visítva, toporzékolva kacagok, mosolygok a többiekre, szorítom a mellettem állók kezét a hétfő esti...
Szerző: Rónai Katalin | febr 19, 2022 | Blog
Valentin nap margójára Sokat írtam már arról minden fórumon, milyen volt, amikor én voltam az „eladó”, akár ruhaboltban, akár vendéglátósként, mint pincérlány, később, mint tanár, és mint könyvkereskedő. Arról is sokszor beszéltem, hogy édesanyám milyen...
Szerző: Rónai Katalin | febr 18, 2022 | Blog
A reggeli égbolt eszember juttatta ifjúkorom kedvenc regényét: Giuseppe Berto: Vörös az ég című alkotását. 12 éves korom táján, a szüleimmel havi rendszerességgel nagybátyáméknál tett családi látogatásainkkor, igyekeztem magam kivonni a „vendéglátó” család...
