Amikor a szeretet-tere úgy fog, ölel, vesz körbe, mint 71 éve talán az anyaméh, s a hála olyan szinten tölti ki testem-lelkem, hogy az aurám felfényesedik lággyá képlékennyé, örömben sugárzóvá válik, a testem határai, szippantják, szívják, magukhoz veszik, beépítik a végtelenség érzését, mely azt gondolom, bármit is írok, most szavakkal el nem mondható.
És igen, ezt történt tegnap este a táncon, a keringőzés, pörgés, a szív hangjainak tánccal, dobogással, ugrálással, kacagással érintéssel való beépítése után velünk, velem.
Mert ott voltam anyám méhében, ott voltam az élet méhében, ott voltam a szeretet méhében, ott voltam Veletek, érintve, simogatva, suttogva, megformálva újra és újra engem a nőt, az embert, a táncost.
Nem tudom, anyám hogyan élte meg az utolsó hetet. Amikor én a lányaimat vártam, talán az utolsó hetek voltak a nehezek a negyven fokos nyarakban. De én télen jöttem erre a földre, hó volt az utcákon, talán csikorgó hideg is. Nem tudom, hogy hogyan jutottak el a kórházba, amikor elindultak a fájások, csak homályos mesékre emlékszem arról, hogy apám izgalmában másik irányba indult. Hogy mi volt a másik irány? Ki tudja?
Egy bizonyos utazásaim során, mindig az utolsó kilométereken leszek ideges, utálok késni, és nagyon rosszul érint, ha valaki nem érkezik meg a megbeszélt találkára.
Szóval megkaptam születésnapom hetének első, és talán a legnagyobb ajándékát, azt a szeretetet, amelyet nélkülöztem oly sokat, egykeként, sokszor és nagyon hosszú ideig barátok, társak nélkül.
Annyi szeretetet kaptam egy félóra alatt, melynek energiájával Paksot lehetne feltölteni az atom helyett.
A szeretet áramoltatása, az érintés, az ölelések, a szerető, fénylő szemek, az öröm, hogy látnak, hogy én is látom őket elmesélhetetlen töltés, immunerősítő, védő, felemelő, csodákkal egyenértékű.
KÖSZÖNÖM SZOFI, HOGY MEGTÖRTÉNHETETT E CSODA! KÖSZÖNÖM TÁNCOS KÖZÖSSÉG, HOGY MEGADTÁTOK NEKEM! REMÉLEM, SOKÁIG ÉLEK, MERT SOKÁIG SZERETNÉM MESÉLNI, ÉLNI, ÚJRARENDEZNI MINDEZEK ENERGIÁIT A SZÍVEMBEN!
És folytatom a fotósorozatot. Balról. Kata első osztályos-6 éves, mellette 12-13 lógó karú-lábú kamaszként, majd 8-kos kép, melyet akkori szerelmem öccse talált meg két éve, és 17 évesen, amikor még a hóvirág nem volt védett. Küldöm ezeket sok szeretettel nektek, akik bearanyoztátok a napom, a hetem, az életem.