Nyugtalan éjszaka okafogyottá válik, amikor felébredsz, és elmosolyodsz, arra a gondolatra, hogy megint teljesült valami, amit kitűztél magad elé.
Ahogy 2019-ben az egynapos zarándoklat, a 26 km, ahogy 2018. szeptemberétől a „mindenképp meggyógyulok” terve, ahogy az első Gellért-hegyi tánc helyszínét kerested a zimankós időben, és fojt rólad a víz, ahogy elengedted 22 év után a házasságot, és építettél új életet, ahogy időben elmentél nyugdíjba, és megint új életet kezdtél, ahogy az egyik tánc elmúlása után kerestél másikat, ahogy mindig lehet, mindig kell az újrakezdés.
Ahogy a pályázatok sikertelensége miatt már nem káromlod a kiírót, a válasz nélkül hagyót, az álságos válasszal téged elhajtót, ahogy szebbnél szebb maszkokat varrsz, amelyekben levegőt is kapsz, és nem párásodik a szemüveg, ahogy az alkotási módokban mindig találsz másik lehetőséget, ahogy megtalálod a fontos könyveket, a még fontosabb embereket, akik emelnek, és akiket te emelsz, ahogy megöleled a lányaidat, és magadhoz szorítod az unokáidat, ahogy szereted a vejeidet, hisz szeretik a lányaidat, és gondoskodnak a családról, ahogy élsz, ahogy éled a napokat, ez mind benne van a reggeli mosolyban.
Mert mosolyogni akkor is muszáj, ha borús az ég, vagy vihar fenyeget, vagy a fortélyos félelem igazgat, mert a mosoly, a mosoly által küldött szeretet gyógyító.
Kedden festett képem kívánkozik ide, mert tükröz engem, és tükrözi a reggelente megjelenő mosolyt a szám sarkában.