Van az előszobámban egy pad.
Ebben a lakásban, augusztus 19-én lesz 23 éve, hogy szolgál engem. Még a férjem, és apósom készítették, Kb. ennyi “örökségem” van tőlük.
Még az előző, közös lakásban az én javaslatomra készült el ez a pad, és mindig jó szolgálatot tett.
A pad mostanság, és talán mindig az én Ginko Bilobám, vagyis agyserkentőm.
Ha valahova igyekszem, és több dolgot szükséges magammal vinnem, már akkor odapakolom, amikor eszembe jut, hiába hétvégére kell az a könyv, füzet, tárgy, vagy egyéb.
Ezzel a módszerrel elkerülhető, legalábbis 89%-ban az az időskorinak nevezett, de szerintem mindenkivel előforduló dolog, hogy mire odaérsz ahova indultál, hogy összeszedd a szükséges dolgot, elfelejted, vagy mással kezdesz el foglalkozni, mert a helyszínen eszedbe jut egy másik dolog, és ezáltal az eredeti cél feledésbe merül.
Mondhatnám, hogy a pad egy ajándék, amely használatakor, odafentről integet férjem, és az ő apja, mivel a pad kapcsolat elmúlt és jelen közt, és tevékeny része a jelenben létnek, hiszen, számtalanszor élem meg azt a jelenetet, hogy az automatikus tevékenységek kiesnek, és ezért folyamatosan keresem a telefonom, a kulcsom, és a pénztárcám.
Mondhatnád, hogy ez időskori dolog, de ugyanígy kerestem évekkel, évtizedekkel ezelőtt is.
 
Neked milyen emlékeztető módszered van? Mi segít, hogy semmi se maradjon otthon, hogy elvégezd azt a feladatot, amelyet megígértél családnak, ismerősnek, rokonnak, munkatársnak, önmagadnak?
 
Szerdán gyaloglásom a Bimbó útról a Nyugatiig a Margit körúton át vezetett. Ott láttam a kedvesre festett padokat, melyekre faneveket írtak, és hozzájuk tartozó levélformákat festettek. Megnyugtató volt egy olyan utcán, ahol egy darab fa sem látható