Sok minden zakatol a fejemben reggelente. Ahogy felébredek, már jönnek a témák, az örömök, a történtek, amit megéltem, amit láttam, ahogy peregnek a napok, szinte úgy, ahogy hullott két napig az eső.
Sokszor élem a „Madleine sütemény” effektust, ahogy kézbe veszek egy tárgyat, amely rég volt a kezemben, ahogy, a gyermekeimmel beszélek, ahogy megcsap egy illat valakinek a ruhájáról, a nyakából amikor megöleljük egymást. De volt már, hogy egy Nina Ricci, vagy Givenchy illatát követtem az utcán, ők voltak lánykorom imádott illatai, – meg még most is lennének, ha lenne ilyen parfümöm, – egyszer, pedig felismertem gyermekkorom illatát egy régi kolléganőmön, és, ahogy elmeséltem neki a történetet, elhozta nekem azt az üveget, melynek alján volt még jó pár adag fújásnyi illat.
Ez pedig a Paris parfüm volt. Anyukámnak volt egy féltestvére az „Irén”, aki Amerikában élt, és nyugdíjas éveire, ahogy ott „illik” Miamiba költözött. Ő küldött nekünk használt ruhát, nekem babát, két alkalommal is, melyeket már csak az én korosztályomnak ismerős IKKA-n keresztül lehetett átvenni, és ezeknek a ruháknak volt Paris parfüm illata. Felnőtt nőként saját magamnak kétszer, vagy háromszor sikerült egy egész üvegnyit vásárolnom.
Vannak persze taszító illatok. Az Axe férfiillat számomra olyan emlékeket idéz, melyek nem szeretnének velem tartani az utamon, és a cigi+sör+rágó illata sem az, amely megérzésekor örömtáncot járok a buszon.
Madleine sütemény, az a sütemény, mely egy harapás után is emlékek sorát indítja el. Proust: Az eltűnt idő nyomában c. könyvében van ez az emlékfelidéző rész, s bár a könyvet nem olvastam, a debreceni főiskolán valamikor 1974-ben Földényi László esztétikatanárom olyan alaposan a fejünkbe verte, hogy még ma is sokszor eszembe jut, amikor zserbót eszem, vagy baracklekvárral összeragasztott piskóta tallérral kínálnak meg.
A holografikus univerzum c. könyvben az emlékekről úgy beszél az író, mint felfoghatatlan dolgokról, melyek az agy szétvágása után se tűnnek el, tehát valami olyan helyen kötnek be nálunk, amiről még senki sem tud.
Vannak olyan elméletek is, hogy a „rossz” emlékek átformálhatóak, jóra, és ezekből lehet a jövőt, a jelenbe álmodva, meglépni azokat a lépéseket, amelyekkel átalakíthatjuk az életünket. Kvantumszinten mindez megoldható, de azt gondolom, a nézőpontjaink megváltoztatásával is lehetséges, mivel a nézőpontjainkkal teremtjük a valóságot.
Ha sokat gondolok bármely parfüm csodálatos illatára, az utcán biztosan megjelenik egy hölgy, akit ez az illat leng körül.
Legyen hát a finom illatok vágya az, amely körüllengi, megöleli a mai napot mindenkinek, s az az illat, ha a rántott húsé, amelyet a nagymama készített, vagy az almás pite, vagy a szalonnasütés, vagy a hagymás rántotta, amely illatára ébredtem gyermekként, vagy a kondérban főtt paprikás krumpli, mindegy, csak legyünk boldogok, és illatozzunk!