Belém égett az a kép, ahogy ülök a WC-n, –
mely egy függönnyel volt elválasztva a fürdőtől,
– és azt zsolozsmázom, hogy milyen jó lenne varázsolni. S bár volt saját szobám, mégis a fürdő eme függönnyel leválasztott része volt vágyaim megfogalmazásának helye, sokáig.
Arra már nem emlékszem, miket szerettem volna varázslattal megteremteni, mivel az igények lényegesen mások voltak, mint manapság.
Egy bizonyos, hogy tudtam teremteni, főleg, –
amikor abszolút azt éreztem, még annál is kevesebb figyelmet kapok, mint egyébként, – betegséget, rosszullétet, amellyel manipulálhattam a környezetemet.
Igaz, nem történt meg sokszor, hogy beírást, vagy rossz jegyet kaptam, de ilyenkor először a magam által, és a lelkifurdalás által generált rosszullétemet említettem szüleimnek, és csak azután az ellenőrzőben megtalálható bejegyzést. Sőt, volt, amikor “saját belsőm kívánságára” meg is betegedtem. Nem alkalmaztam ezt sokszor, rájöttem, nem kapok több szeretetet ezáltal sem, – hiába van otthon velem anyu, nem babusgat, – és csak magamnak ártok.
Apró gyermekkoromtól közösségekben szocializálódtam. Napjaim legnagyobb részében sokan voltak körülöttem, akik lényükkel, energiájukkal, kisugárzásukkal formáltak, vagy megpróbáltak átalakítani legtöbbször a saját képmásukra…
/Részlet: A Teremtés misztériuma c. cikkemből a Csak Pozitívan Magazin augusztusi száma 97. oldalán, még olvashattok tőlem a 112. és a 127. oldalon. Csodás interjú található a 112. oldalon, melyet Jácinta Devamanival készítettem./
https://www.csak-pozitivan-magazin.hu/_files/200000324-96e0096e02/CsPM%202021%2008%2031.pdf?ph=e5048257a6