Tisztulok. Nátha tört ki rajtam, és húzta keresztbe a terveimet. De vajon, nem szólt-e hamarabb a testem?
Bizony szólt, bizony, mondta, hogy lassíts kicsit, hogy ne egyem nagykanállal a magambatekintést, és a mindenképp most megoldani akart belső feszüléseket.
Persze a bolygók is segítettek, meg az Újhold, hogy kidurranjon.
Az érdekessége, hogy a nagy bezárság idejében, nem volt ilyen, nem volt semmiféle taknyosság, és ágybakésztető vágy.
Ez nem az, ami, ez pont az, ami, az ami mindig jön, ha nem bánunk nagyon figyelmesen a testünk jelzéseivel.
Most hát ez van. Végtelen sok minél melegebb dolog, folyadék, gyömbér, narancs, citrom, mandarin, gránátalma, C vitamin, sok olvasás, meditáció, írás, kacagtató filmek.
És, igen el kell fogadni, hogy most nem megyek táncra, és nem megyek a programokra, melyek vannak dögivel, mintha még, és még több lenne, mint akármikor, ami érdekelne, és ez pont azért van, hogy lássam, most magam vagyok a legfontosabb.
Amúgy máskor is, csak ezt sokszor elfelejtem.
S, ha az óriás tüsszentések, a folyó orr, és a kedvetlenség nem lett volna elég, a tárgyak is üzentek, leszakadt a hálószoba redőnye, teljes sötétbe borítva a szobát két napra.
Ugyanez történt 2,5 éve, amikor a műtét és a sugárkezelés közben, elengedtem a magam segítését, a kontrollt a lelkem felett, és akkor is takonnyal és redőnyleszakadással érkezett hozzám a jel. Aznap, még más csoda dolog is történt.
Hogy mi? Elolvashatod a könyvem: A madár fejezetében!