A tánc nem maradthat el a hétvégén, akkor sem, ha az unokákkal való együttlét másirányú figyelmet , és cselekvéseket hoz.
De, – hiszen, mindig van egy de, ha észrevesszük, ha meglovagoljuk, ha rajta vagyunk a szeren””, – vasárnap délutánra Sőtér Saci szabadtéri NIA táncot szervezett a Hajógyári szigeten.
Megvan! Akkor ez lesz a program!
Szerencsére már tudom, a táncos közösségek legtöbbje akkor is befogadó, ha senkit sem ismerve állsz bele, és mész el közéjük.
Aztán, amikor ott vagy, mindig jön egy-két ismerős, ki innen, ki onnan, aki már bent van az ismerősi köreidben, a szívedben, másokkal már táncoltál összölelkezve, a Margit szigeten, vagy tavaly a karantén után az első felengedések, kiengedések, lazítások alkalmából, kacagva, létezve.
Mert ez ilyen. Mert a boldogság, a tánc, a mozgás összekapcsol, közösséggé tesz, szeretetittassá, és szabaddá.
Így hát tegnap visszatérve a táncos gyökereimhez a NIA-hoz, egy új csoporttal éltem át a mezítlábas boldogságos tánc örömét!
Köszönöm és hála a táncért a létért, a női közösségekért, a szeretetért, a fűért, a napért, a fákért, az égért, a vízért, a vízparton köveken mezítláb táncért, a hangokért, a zenéért, mindenért, az élet szépségeiért!
Áldás!