Két év kihagyás után ezen a nyáron kétszer, tegnapi napon második, és egyben a záróeseményként, – a Budapest Park kezdeményezése kapcsán megszületett, – a Pöttömkert rendezvényén alkottam gyerekekkel, felnőttekkel.
A mi 3 fős csapatunk, melyet sok-sok éve Kovács Márta vezet, olyan kézműves feladatokat, alapanyagokat visz ezekre a délelőttre, amelyek a fenntarthatóság jegyében készülhetnek, saját kézzel, fantáziával, szeretettel, hogy aztán ezekből örömet okozó, könnyen elkészíthető játékok, használati tárgyak váljanak.
Mindezen tudatosság mellett, hála támogatónknak a Babilon könyvkiadónak, – aki ajándékkönyvekkel támogatja ezeket a délelőttöket, – a nap végén, az alkotó, játszó gyermekek még könyvajándékban is részesülhetnek!
Ebben az évben, az előző évek ingyenességével ellentétben, minimális belépődíjat szedett a Park, felnőttek 999,- gyerekek 18 éves korig ingyenesen vehették igénybe ezt a nagyszerű kezdeményezést, ahol az arcfestéstől, a fotózáson, a bűvészeken, bohócokon, rendőrségi autó csodálásán, és színpadi előadáson kívül, rengeteg program, kézműves lehetőség keretein belül gyermek és felnőtt egyaránt megtalálhatta azt, ami örömet okozhatott nekik, mindezt a néha erős szélben, kicsit vacogva, de a változatosság, a családiasság jegyében.
Évek óta tudom, hogy olyan tárgyak elkészítési lehetőségét kell vinnem a parki rendezvényre, amelyek megalkotása ott a helyszínen, és később, akár otthon is, – előkészítésem, és kipróbálásom eredményeképpen, – gyermeknek, szülőknek élvezetet okoz.
Figyelem a szülőket, kik szájuk sarkában mosollyal, néha kicsit kidugott nyelvvel, 
, piciny gyermekük helyett, mellett, alkotnak, vágnak, reszelnek, festenek, támogatnak, biztatnak, dicsérnek!, szépítik az elkészült művet, vagyis újraélik hiányaikat, szabadon a jelenben együtt alkotnak .
, piciny gyermekük helyett, mellett, alkotnak, vágnak, reszelnek, festenek, támogatnak, biztatnak, dicsérnek!, szépítik az elkészült művet, vagyis újraélik hiányaikat, szabadon a jelenben együtt alkotnak .Mekkora áldás egy ilyen lehetőség! Csak nézem minden alkalommal a lelkes szülőket, apukákat, akiknek manapság már kevésbé jut alkotó hely, ahol megmutathatják lányaiknak, fiaiknak, hogyan is lesz a piros és fehér festékből rózsaszín, ahogy az a picurka szeretné látni a közösen ruhacsipeszből elkészült repülő felső szárnyait, és aztán, hogyan is lesz a rózsaszínből, kék festék hozzáadásával, a vágyott lila, a gép további részeinek lefestéséhez, és a közös örömhöz, mely a közös alkotás végén a szeretet szárnyalásával beköltözik a szívekbe, örök emlékként.
Köszönöm, hogy ismét részese lehettem ennek a varászlatnak, nekifeszülve a reggeli hűvösségnek, elhíve azt, hogy olyan időjárás lesz, amely nem akadályozza mindezek megtörténtét, és számomra való megélését.