Azok szerint a tanítások szerint amelyeket hallgatok, főzés, takarítás, séta, BKV-zás (KV-zás közben nem, mert akkor a kv-t ízlelgetem 
). közben, a kívánt öröm, bármi, ami felvillanyoz, megmelengeti a szívem onnan érkezik ahonnan nem várom, és akkor, amikor nem is számítok rá.
). közben, a kívánt öröm, bármi, ami felvillanyoz, megmelengeti a szívem onnan érkezik ahonnan nem várom, és akkor, amikor nem is számítok rá.A tegnapi napom nagyon furcsa volt, nem is írtam semmit, mert szétestem, de délutánra, ahogy a Lélekfészek oldalon javasolja BBéla. visszaálltam, a rendes menetbe, azzal a lendülettel, ahogy mindent félbehagyva, ami flusztrált az otthonomban, a lelkem mélyén, felkaptam magam, és kimentem csodálni a fényt, a napsütést, ráadásul, szerencsémre, a telefonom is otthonragadt, így „kénytelen” voltam, csak arra figyelni, amit láttam magam körül, amit az élet akkor ott számomra kivetített a hatalmas vetítővásznára.
Mire visszaértem, egy óra volt csupán, már teljesen más szemmel néztem a az eladdig zavaró dolgokra, sőt, még nagyobb káoszt állítotam elő, hogy legyen miből teljes megújulást előállítani a mai újhold napjára.
Ma reggel, pedig ébredés után MGábor egy videója ébresztett, amelyet küldött nekem szeretettel, és ezzel méginkább megerősített abban, hogy igen, minden belőlem indul ki, és minden ide érkezik.
Mert hajlamos vagyok, – lehet, hogy ti is??, – ha nincs konkrét célom, vagy valamit nem szeretnék megtenni, mert nincs hozzá energiám, nem azt figyelem, hogy miért nincs hozzá energiám, hanem méginkább a saját bántásommal, további flusztrációt okozok magamnak, és még mélyebbre kerülök, mint előtte.
Ha nem lenne érthető, miről beszélek.
Ebédfőzés, sok csetresz, sok, idő, zöldségpucolás, mindenhol valami a 4 négyzetméteres konyha üres helyein. A lehetőségek:
1. Azonnal rendet rakok, míg fő, sül, párolódik, turmixolódik, ez jó.
2. Elfogyasztom, és hagyom, lepihenek, olvasok, tévézek, és utána friss erővel megcsinálom.
3. Flusztrálom magam, hogy már megint mekkora a káosz, hogy miért kell nekem ennyi fakszni a kajához, és minden alkalommal, ha kimegyek a konyhába, egyre jobban utálom.
Na ez az, ami nem kell.
Az kell, ami ma reggel ért. Bármilyen a felfordulás, én okoztam, de a tükör visszamosolyog rám!